Balassi Bálint: [HUSZONNEGYEDIK] POEMA VIGESIMUM QUARTUM
[HUSZONNEGYEDIK] POEMA VIGESIMUM QUARTUM
KIT EGY BOKRÉTÁRÓL SZERZETT
["Már csak éjjel hadna"nótá[jára]
| 1 | Most adá virágom nékem bokrétáját, |
| Magához hasonló szerelmes virágát, |
| Kiben violáját kötötte rózsáját, |
| Úgy tetszik, hogy értem ebből ő akaratját. |
| 2 | Viola szép színe mutatja hívségét, |
| Rózsa piros volta hozzám nagy szerelmét, |
| Fejér rózsa penig mondja tiszta éltét; |
| Nésze mint mutatja bölcs és eszes elméjét! |
| 3 | De látom, hogy evvel nemcsak azt jelenti, |
| Hanem viszont hogy én is oly légyek, kéri, |
| Hív, tiszta, szerelmes légyen szívem, inti, |
| Azminthogy ő magát is mondja hozzám lenni. |
| 4 | Azért e bokrétát, én édes szerelmem, |
| Megszolgálom s egészségedért viselem, |
| Mit parancsolsz véle nékem, így jól értem, |
| Higgyed, tehelyetted nem kell senki más nékem. |
| 5 | De te ne kövessed ez bokréta dolgát, |
| Ki noha most ily szép, de estve elhervad, |
| Virágja mind elhull, csak a töve marad, |
| Légy állandó hozzám végig, mint én tehozzád. |
| 6 | Gondolj miközöttünk való kötelezést, |
| Ne szerezzen senki miközöttünk eszvészt, |
| Mert bánja az Isten fogadás szegését, |
| Bünteti, héában aki vészi szent nevét. |
| 7 | Ezerötszáz és hetvennyolc esztendőben, |
| Egy szerelmes helyen hogy volnék rejtökben, |
| Az adá virágát akkor én kezemben, |
| Kit Istentűl kérek gyakran könyörgésemben. |
