Balassi Bálint: KILENCEDIK
KILENCEDIK
KIT AZ SZERETŐJÉVEL VALÓ HARAGJÁBAN SZERZETT
az Palkó nótájára
| 1 | Óh, te csalárd világ, nyughatatlan elme, |
| Forgandó szerelem, változó szerencse, |
| Mire most szívembe |
| Új gyötrelmet hozál eszem vesztésére? |
| 2 | Éngem most kétfelől hiteget két dolog, |
| Szerelem, bosszúság most bennem fegyvert fog, |
| Egymás ellen forog, |
| Kitől szívem, mint nád, ide-s-tova inog. |
| 3 | Miképpen hogy Bessus az két fiataltól, |
| Kétfelé vonódom én ez két dologtól, |
| Gyötretem azoktól, |
| Hajtatom, mint felhő égiháborútól. |
| 4 | Mint eltévedt ember két járt útra jutván |
| Nem tud melyikének indulni csapásán, |
| Megáll, gondolkodván, |
| Így én is nem tudok indulnom mely után. |
| 5 | Mert miképpen laptát mikor ketten jáddzák, |
| Tudod, hogy egymásra ütik és hajítják, |
| Így szívemet húzzák |
| Szerelem s bosszúság ide-s-tova vonsszák. |
| 6 | Indít mind az kettő bizonyos okokkal, |
| Hol ide, hol tova hajtnak szép szavakkal, |
| Csalogatásokkal, |
| Jól előmben hánnak mindent okossággal. |
| 7 | De még egyfelé is nem adtam magamot, |
| Noha az bosszúság igen megindított |
| De még el nem hajtott, |
| Régi szerelmemtől el sem szakaszthatott. |
| 8 | Elmém csak téveleg széllyel kétségében, |
| Mint vasmacska nélkül gálya az tengerben |
| Kormányeltörésben, |
| Nincsen reménsége senki szerelmében. |
| 9 | Óh, én idvözítő kegyelmes Istenem! |
| Légy ez dolgaimban én kegyes vezérem, |
| Vezess ki már éngem, |
| Szégyentől, Pokoltól hogy megmenekedjem! |
| 10 | Azmi néked tetszik, bár azt cselekedjed, |
| Csak hogy kárhozattól lelkemet őrizzed, |
| Testemet ám verjed, |
| Bár azmint akarod, csak ne szégyenítsed! |
| 11 | Minap vőm eszemben szeretőmnek dolgát, |
| Hozzám szerelmében állhatatlan voltát, |
| Ravasz álnokságát, |
| Azért így jelentém szívem titkos kínját. |
