Balassi Bálint: NEGYEDIK
NEGYEDIK
ugyanazon nótára
| 1 | Bizonnyal esmérem rajtam most erejét, |
| Szívemben felgyúladt szerelemnek tüzét, |
| Sebesen égését, |
| Kit tűrök naponkint egy szép víg kegyesért. |
| 2 | Annak személyének drága ékessége, |
| Szabadságomot már magamtól elvette, |
| Rabságra vetette, |
| Kínlódom érette, vette is eszébe. |
| 3 | Látja szerelmemet, hozzá hívségemet, |
| Azt jelenti, hogy ő sem gyűlöl éngemet, |
| De azért éltemet |
| Szüntelen kínozza bűntelen fejemet. |
| 4 | Akaratomban ő semmit megmívelni |
| Nem akar énnékem semmiben engedni, |
| Sőt lelkem rontani |
| Igyekezik jó voltomért megútálni. |
| 5 | Semmi azért nékem világban már éltem, |
| Két szememnél több sincs, ki sirasson éngem, |
| Óh, én szegény fejem, |
| Magamot mint vesztém, mire juta ügyem! |
| 6 | Szívem nyughatatlan titkon ő magában, |
| Bú miatt gyötrődik, fárad bánatjában, |
| Nagy kínvallásában |
| Emésztetik, mint fa tűztűl sebes lángban. |
| 7 | Ím, sok példát hallván, mint vesztém enmagam, |
| Tudván, hogy így járok, mégis elhajlottam, |
| Nézd, mire jutottam, |
| Hogy tudva magamot kínra bocsátottam. |
| 8 | Bizony nem vethetek senkire egyébre, |
| Csak magam eszére; de medgyek, ha erre |
| Vett az ő szépsége, |
| Hogy magamot érte ejteném az tőrbe. |
| 9 | Annak szép személye és víg tekintete |
| Kit nem gerjesztene gyönyörű beszéde, |
| Örvendetessége? |
| Penig érte, és nem másért vagyok ebbe. |
| 10 | Légyen az én kínom ő egészségéért, |
| Légyen halálom is bátor személyéért, |
| Ám szenvedjek azért, |
| Csak ne útáljon meg én hív szerelmemért. |
| 11 | Jót várnék őtőle, de ő csak gonosszal |
| Fizet különb-különbféle sok kínokkal, |
| Kegyetlen válasszal, |
| Kivel éngem megöl gyakorlatossággal. |
| 12 | Nem panaszolkodom semmit már felőle, |
| Azt sem érdemlettem volna bizony tőle, |
| Hogy nagy szerelmébe, |
| Éngemet már bévett, vagyok szeretője. |
| 13 | Tulajdona vagyok, szabad ő énvélem, |
| Rabja vagyok; medgyek, ha megöl is éngem, |
| Vagy csak gyötri lelkem: |
| Szabad, ihon vagyok, övé szegény fejem. |
| 14 | Hiszem, ha esméri idővel énbennem, |
| Hogy nem csalárd szívvel személyét szeretem, |
| Talám megszán engem, |
| S nem lészen kegyetlen örökké ellenem. |
| 15 | Éngem noha mostan előle elűze, |
| Búcsúmot úgy adá, mint számkivetésre, |
| De talám meg végre |
| Jutok őnékie valaha eszébe. |
| 16 | Azért immár nékem el kell most indulnom, |
| De elmémet ugyan itt kell nálad hadnom, |
| Rólad gondolkodnom, |
| Légyen Isten hozzád, édes vigasztalóm! |
| 17 | Nem úgy mégyek el, hogy lennék nálad nélkül, |
| Mert miként hogy test nem élhet lélek nélkül, |
| Így te szerelmedtűl |
| Soha nem válhatom meg halálom nélkül. |
| 18 | Ne felejts el azért te is, kérlek, engem, |
| Ha immár elűzél, csak ne gyűlölj, lelkem, |
| Enyhíts meg szerelmem, |
| Mondd: Ez bizony igen szeret vala engem. |
| 19 | Az versszerző neve fel vagyon jegyezve, |
| Könnyhullatásiban rendelte ezt egybe. |
| Keserves énekbe; |
| Ha Istent szereted, ne tréfálj meg érte! |
