Balassi Bálint: NEGYVENEDIK
NEGYVENEDIK
CUPIDÓNAK VALÓ KÖNYÖRGÉS, OKUL ELŐHOZVÁN AZ SALAMANDRA PÉLDÁJÁT, AZT, HOGY VAGY LÉSZEN ŐHOZZÁ JÓ VALAHA, VAGY SEM, DE MINT AZ SALAMANDRA TŰZ KÍVÜL, Ő SEM ÉLHET SOHA AZ JULIA SZERELME NÉLKÜL
az "Csak búbánat" nótájára
| 1 | Éngemet régolta sokféle kénokba |
| tartó én édes szívem, |
| Hozzád kiált lelkem sírván keservesen, |
| mert gyötrődik sokképpen: |
| Könyörülj már rajtam, légy kegyelmes hozzám, |
| ne légy ilyen kegyetlen! |
| 2 | Távozás keserve, emlékezet mérge |
| veszt és sillyeszt éngemet, |
| Támasztván előmben esztelenségemben |
| esett szörnyű vétkemet, |
| Kinek nagy terhétől, mint halálos bűntől, |
| oldozd meg már lelkemet! |
| 3 | Az sötét éjtszakák minden állatoknak |
| kedves nyugalmat hoznak, |
| Emberek dologtól, állatok munkától |
| meg akkoron tágulnak, |
| Csak nékem, veszettnek, hogy mind napok, éjek |
| szörnyű kínommal múlnak. |
| 4 | Most is örömemet magaddal elvitted |
| kedvemmel egyetemben, |
| Reád gyúlt szerelmem titkon éget éngem |
| keseredett elmémben, |
| Áldott szemeidet, gyenge szép színedet |
| juttatván én eszemben. |
| 5 | Cupido, ne mesd fel ilyen szörnyű sebbel |
| szívemben annak képét, |
| Ki halálra gyűlöl és sok halállal öl, |
| úgy tart, mint ellenségét, |
| Hozzám vagy enyhíts meg, vagy ha az nem lehet, |
| olts meg bennem szerelmét! |
| 6 | De mit mondok? Búmba, ha mint salamandra, |
| tűz kívül nem élhetek, |
| Azonnal elvészek, ha azkívül lészek; |
| többet, tudom, nem élek, |
| Édest keserűvel, sok mérget kis mézzel, |
| halálnál jobb, hogy nyeljek. |
| 7 | Lelkem szemed előtt, mint viasz tűz fölött |
| könyvein, lásd, úgy olvad, |
| Szemed verőfénye mert lelkem gyötrelme, |
| haraggal ha rám támad, |
| De viszont megújít, sok búmban vidámít, |
| ha szerelmesen fogad. |
| 8 | Mint szép virágok, fák meg nem újulhatnak |
| tavaszi harmat nélkül, |
| Akképpen örömem nem lehet víg kedvem |
| nékem is nálad nélkül, |
| Vigasztald meg tehát, te, kit lelkem imád, |
| hadd éljek már bú nélkül! |
| 9 | Óh, te bölcs természet, minden nagy szépséget |
| együvé így mint forralsz? |
| Világ csudájára, szívek gyújtására |
| egy kegyesre mit csinálsz? |
| Angyali áldott szént, dicsőíttető fént |
| halandóra hogyhogy ádsz? |
| 10 | Fénlik sok kövektől, mint a verőféntől |
| erős vér tiszta gyégen, |
| Lebbegnek szemei, mint a menny csillagi |
| télben éjjel szép égen; |
| Kivel rabjává tett, szabadságból kivett |
| éngemet immár régen. |
| 11 | Óh, kis ábrázatban tündöklő, mennyei |
| dicsőséges nagy szépség! |
| Ékességgel együtt tebeléd hogyhogy jütt |
| keménség, kegyetlenség? |
| Szánd meg jó szolgádot, kínvallott rabodot, |
| ki te szerelmedben ég! |
| 12 | Forr gerjedt elmémre, mint hangyafészekre, |
| sok új vers, mint sok hangya, |
| Arra, mert szívemben szerelem tüzének |
| csak te vagy édes langja, |
| Szózatod búm verő vigasságtételnek |
| zengő s gyönyörű hangja. |
| 13 | Öszvekulcsolt kézzel, hajlott térddel-fővel |
| Juliámnak könyörgék, |
| Midőn jóvoltától, mint istenasszonytól, |
| kegyelmet reménlenék, |
| Hogy megkegyelmezne, tovább ne gyötrene, |
| Áment reá kiálték. |
