Balassi Bálint: NEGYVENHATODIK
NEGYVENHATODIK
AZ DOBÓ JAKAB ÉNEKE, AZ "MÁR SZINTÉN AZ IDŐ VALA KINYÍLÁSBAN" ELLEN SZERZETT ÉNEK
azon nótára
| 1 | Bezzeg nagy bolondság volt az balgatagban, |
| Cupidót ki írta gyermekábrázatban, |
| Mert nem gyermek, aki bír mindent világban. |
| 2 | Császárok, királyok vadnak hatalmában, |
| Bölcsök, jó vitézek járnak udvarában, |
| S vallyon s ki nem égett soha nagy lángjában? |
| 3 | Vaknak sem mondhatja őt senki igazán, |
| Aki megkóstolta mérges nyilát magán, |
| Sok szívet nem lűne vétetlen, vak valván. |
| 4 | Látjuk, minden szívet mely igazán talál, |
| Kit célul arányoz lűni mérges nyíllal, |
| Hát nem vak, sőt jól lát szeme világával. |
| 5 | Szárnyát sem hihetem, kin ő repülhetne, |
| Azon is megtetszik, mert fekszik heverve |
| Régen én szívemben, csak tüzet rak benne. |
| 6 | Nem is mezítelen, ki mindeneket foszt, |
| Nem szűkölködik az, ki ennyi sok jót oszt, |
| Jókkal vagyon közi, nem kedveli a rosszt. |
| 7 | Ezt írván, Julia kérdé, hogy mit írnék? |
| Szerelem szép képét írom, néki mondék. |
| Monda: Hát éngem írj! S reám mosolyodék. |
| 8 | Ez ennéhány versben feleltem meg annak, |
| Azki alította nem kis okosságnak, |
| Cupidóra gyermekszemélt hogy írtanak. |
