Balassi Bálint: NYOLCADIK
NYOLCADIK
egy német villanella nótájára:
"Ich hab' vermeint" etc.
"Ich hab' vermeint" etc.
| 1 | Reménségem nincs már nékem |
| ez földen éltemben senki szerelméhez, |
| Mert szerelmem, ki volt nékem, |
| az elfut előlem, semmiben sem kedvez, |
| Medgyek én immár, ha keserves kár |
| engemet ez világból kivégez? |
| 2 | Menvén hozzá, vigad vala |
| siettető szívem buzgó szerelmében, |
| Fáradtságát, minden gondját |
| reménlvén letenni szerelme ölében, |
| Nem félvén attól, hogy élnék távol |
| szeretőmtől keserves helyemben. |
| 3 | De elútált, mert mást talált, |
| éntőlem már elvált, hagyván szernyő halált, |
| Ád sok mérget az jó helyett, |
| lelkem csak héában őutána kiált, |
| Mert nem hallgatja, de sőt útálja, |
| magához mert új szerelemet foglalt. |
| 4 | Siralmával mint hogy megcsal |
| az krokodilusgyík útonjáró embert, |
| Így engemet elhitetett, |
| hitetvén már vesztett, mint ártatlan lelket; |
| Prédája vagyok, mert már megfogott, |
| valamint akarja, úgy gyötörhet. |
| 5 | Ki nem hinné vagy gyűlölné |
| az ő mézzel folyó szerelmes beszédét, |
| Esküvését, látván könyvét |
| és alázatosan formált szép személyét? |
| Bizony megcsalná, akárki volna, |
| aki nem tudná ravasz elméjét. |
| 6 | De ha szinte nem beszélne, |
| vallyon s ki keresne egyebet helyében? |
| Ha olyan ő, mint sík mező |
| az jó kikeletnek áldott idejében: |
| Ifjú, szép, ékes, mindennél kedves, |
| nincs vétek személye termésében. |
| 7 | Óh, egyetlen egy szerelmem, |
| miért vetettél el szemed elől éngem? |
| Hogy verhetett benned fészket |
| szinte ilyen igen az harag ellenem? |
| Ámbár mást szeress, csak el ne veszess |
| engem, ki néked adtam már lelkem. |
| 8 | Te jó Isten, ki e tőrben |
| éngem csudaképpen már régen ejtettél, |
| Ezt engedjed, hogy szánjon meg, |
| vélem kit ily igen te megszerettettél, |
| Vagy vígy ki hozzád, ha jó szót sem ád, |
| ugyanis már lelkem sem hal, sem él. |
