Balassi Bálint: ÖTÖDIK
ÖTÖDIK
az Giannetta Padovana nótájára
| 1 | Nő az én örömem most az én szép |
| szerelmem erre való néztében, |
| Bús kedvem sincsen semmi énnékem, |
| mert ismét bévett nagy szerelmében, |
| Megengedett, fogott kezet, |
| megbékéllett nagy kegyesen, |
| Halálomtól megtérített, |
| engem csókolván édesen. |
| 2 | Szép Venust azért már kis fiával |
| jótétéért, míg élek, mind áldom, |
| Hogy jóra hozta szerelmesemmel |
| vétkemért gonoszul fordult dolgom, |
| Kegyelmet nyert, meg bészerzett, |
| tudta, mert hív szolgálatom; |
| Hogy vétettem, nem szánszándék |
| oka, de tudatlanságom. |
| 3 | Mint az idvösség semmi nem egyéb |
| az Isten színének látásánál, |
| Én boldogságom is csak abban áll, |
| ha szerelmét látom igazsággal, |
| Örömre fordít, ha szólít |
| magához édes szavával, |
| Boldogít, ha hozzá szorít, |
| ölelve gyönge karjával. |
| 4 | Ezelőtt néki csak rabja voltam, |
| őtet jutalom nélkül szolgáltam, |
| Rabságból kivett, szolgájává tett, |
| szolgálatom nem esik héában, |
| Mert ajakát, mint jó zsoldját, |
| adja, hogy én megcsókoljam, |
| Szerelmével ajándékoz, |
| csak hogy tovább is szolgáljam. |
| 5 | Sem Jason az szép aranygyapjúnak, |
| sem vitéz Aeneas Laviniának |
| Nem örült ennyit, mostan amennyit |
| én örültem jó akaratjának; |
| Mert mi lehet ennél kedvesb, |
| édesb én kívánságomnak, |
| Mint csókolni dicsőséges |
| színét mennyei orcának? |
| 6 | Vallyon s ki élheti énnálamnál |
| nagyobb kedve szerint már világát? |
| Vagyon-é, inkább ki hasonlítsa |
| én boldogságomhoz állapotját? |
| Mert Ő ékes, kegyes, kedves, |
| mutatja hozzám hív voltát: |
| Nincs bánatom, gyanóságom, |
| mert esmérem igazságát. |
| 7 | Gond nélkül azért vígan éneklek, |
| örvendek csak igaz szerelemnek; |
| Míg élek, arra figyelmes lészek, |
| hogy ne légyek ellene kedvének: |
| Dicsértessék jótétéért, |
| megbocsátott én fejemnek, |
| Megcsókolván és ezt mondván: |
| Miért mondasz kegyetlennek? |
