Balassi Bálint: ÖTVENHARMADIK
1 | Hét fő csillag vagyon az égi forgáson, |
kik által embereknek |
Istentűl szerencse adatik fejekre, |
ezek mind megtetszenek |
Vidám Juliában, mert ő szép voltában |
mind heten tündöklenek. |
2 | Fejér ábrázatot mutat a teljes Hold, |
fénlik, mint tiszta ezüst, |
Julia is fejér, kivel szép téj sem ér, |
sem gyolcs, kit nem fogott füst, |
Édes szóval tudós, mint az Mercurios, |
kitűl szívem fűl, mint üst. |
3 | Mint a szép fényes Nap ez földnek világát |
hogy csak egyedül ádja, |
Úgy csak szép Julia fényes ábrázatja |
bánatomat tisztítja, |
Hogy megvigasztalja, fejemet megáldja, |
ő csak azon imádja. |
4 | Miképpen Mars csillag jó vitéz, jó hadnagy, |
fegyverével mindent győz, |
Úgy két szép szemével, mint két éles tőrrel, |
Julia győz, megkötöz; |
Nincs oly jeles vitéz, valaki reá néz, |
kit meg nem bír s tömlöcöz. |
5 | Mind reggel s mind estve mely szépen az égbe |
hajnalban Venus feljő, |
Több szép közt létében mindenkor ékesen |
mindent jól s helyén ejt ő, |
Mint tavaszi idő, mely jó, mely gyönyörő, |
ékes, kedves, illendő. |
6 | Azminthogy Jupiter, kit sok bölcs jól ismer, |
embereknek jókat ád, |
Akképpen Julia, ahová fordítja |
szemét, mindent jóval áld, |
Csak az igaz bódog, ki kedvébe forog, |
mennyei jót csak az lát. |
7 | Mint a vén Saturnos, kedvetlen s haragos |
természetnek csillaga, |
Az én szép Juliám oly kedvetlen hozzám, |
kin szívem vidámsága |
Azonnal úgy múlik, amint elenyészik |
felhőben nap világa. |
8 | Jó és nagy szép voltát áldott Juliának |
ha ki tudni akarod, |
Égi plánétáknak gondold ő mivoltát, |
s azonnal megtudhatod, |
Mert rajta látszanak ereji azoknak, |
kiről arányozhatod. |