Balassi Bálint: ÖTVENHETEDIK
ÖTVENHETEDIK
FRUSTRA OMNIBUS RATIONIBUS INCENDENDAE JULIAE TENTATIS ARDENTISSIMA PRECATIONE EAM IN SUI AMOREM ALICERE CONATUR VARIIS AD PERSUADENDUME XEMPLIS ALLATIS
ugyan az az elébbi nótára
| 1 | Én édes szerelmem, egyetlenegy lelkem, |
| mi haszon nékem élnem, |
| Ha semmit nem segít, jómra fel sem indít |
| az én esedezésem, |
| Sok könyörgésemre, szép leveleimre |
| csak választ sem téssz nékem? |
| 2 | Lelkemnek fájdalmát, érted való kínját |
| maga te így jól látod, |
| De ingyen sem érzed, sőt inkább neveted, |
| magadban csak csúfolod, |
| Mondván: Hadd, hadd - úgymond - hiszem veszti nagy gond, |
| kínomot úgy mosolgod. |
| 3 | De mi hasznod vagyon sok könnyhullásomon, |
| kétségbe mire tartasz? |
| Mint mérget sok mézben, édes beszédedben |
| gonoszt elegyítve adsz, |
| Egyfelől édesgetsz, másfelől kesergetsz, |
| csak bánatra taszítasz. |
| 4 | Szép sólymok, vad rárók, kiket madarászok |
| tanítanak, viselnek, |
| Bánással, tartással, szóval, kiáltással, |
| szelídek, kézre jűnek, |
| Az erős kősziklák hevétűl az napnak |
| romolnak, repedeznek; |
| 5 | Nincsen oly erős vas, kit tűzzel jó kovács |
| ide-s-tova nem hajthat, |
| Vérrel erős gyémánt, kit az acél sem bánt, |
| végre mind elhasadhat, |
| A piros márvánkő, kit ver gyakor eső, |
| csepegéstől lyukadhat. |
| 6 | Téged penig, sólymom, én édes vad ráróm, |
| az én sok kiáltó szóm |
| Kezemre nem híhat, s csak úgy se lágyíthat, |
| mint vasat tűz, nagy lángom, |
| Sem mint márványkövet, kit eső csepeget, |
| nem hathat könnyhullásom. |
| 7 | Vérem hullásával, ha hozzám hajlanál, |
| tündöklő szép gyémántom, |
| Arra is kész volnék, csak tőled érthetnék, |
| végeznéd el már kínom, |
| De mind sok írásom, szóm, siralmom, lángom, |
| szolgálatom csak károm. |
| 8 | Az én gyötrelmemre s Istenre tekintve |
| indulj fel szerelmemre, |
| Nagy háládatlanság miatt nyomorúság |
| hogy ne szálljon fejedre, |
| Vagy segélj meg immár, vagy végezz ki hamar, |
| ne tarts tovább kétségbe! |
| 9 | Az mennyei orcát, életem birtokát |
| ha Isten néked adta, |
| Angyali ábrázat ha vagyon terajtad, |
| mire vetsz éngem kínra? |
| Mennybéliek szerint ennyi sok szörnyű kínt |
| enyhíts meg jó szolgádba! |
| 10 | Úr Isten, hogy lehet az kegyetlenségnek |
| ilyen nagy szépség fészke? |
| Ha az mennybéliek olyan kegyelmesek, |
| térj te is kegyelemre! |
| Angyali orcádot mert te megalázod, |
| ha űzsz számkivetésre. |
| 11 | Színed dicsősége most ez új versekre |
| elmémet serkentette, |
| Képtelen nagy szépség, ki miatt szívem ég, |
| mert már elrekkentette |
| Buzgó szerelmében, kiben, mint tömlöcben, |
| sírva ezt éneklette. |
