Balassi Bálint: ÖTVENKILENCEDIK
ÖTVENKILENCEDIK
KÖVETKEZIK MÁS: ZSÓFI NEVÉRE
[azon nótára]
| 1 | Szerelem istene, Venusnak ereje |
| most meg megkörnyékezett, |
| Elmém nagy bánatban, szívem is új lángban |
| egy szép szűz miatt veszett, |
| Kit elébb is láttam, de reá nem gyúltam, |
| mert így, mint most, nem teszett. |
| 2 | Óh, véghetetlen kín, kit angyali szép szín |
| víg szívemre bocsátott! |
| Immár orvosságot hol leljek gyógyítót |
| búm ellen, ki rám jutott, |
| Ha súlyos szerelem kínnal sujtol éngem, |
| s búmra esmét fordított? |
| 3 | Fekete gyászába, mint sűrű árnékba |
| liliom, úgy fejérlik, |
| Szép piros orcája, fekete zománcba |
| mint rubin, úgy tündöklik, |
| Slejt öltözetében, mint a sovány böjtben |
| Mária képe, úgy fénlik. |
| 4 | Igazán görögöl nevet keresztségből |
| adtak szép személyére, |
| Méltán Zsófi neve azért, mert bölcs esze |
| vagyon néki mindenre, |
| Tud fedni szerelmet, noha igen szeret, |
| nincsen gonosz hírére. |
| 5 | Áldott Venus asszony, kinél nyilván vagyon |
| lelkem súlyos gyötrelme, |
| Jó szolgálatomért, nagy kínvallásomért |
| gyújts fel ezt szerelemre, |
| Régi sok búm után hadd élhessek vígan |
| evvel immár kedvemre! |
| 6 | Mikor fényes bogár Szent Ivány hóban jár |
| a nyárnak közepében, |
| Ajánlván lelkemet akkor egy szép szűznek |
| áldozatul kezében, |
| Szerzém ezt versekben az másfélezerben |
| és az nyolcvankilencben. |
