Balassi Bálint: ÖTVENNEGYEDIK
ÖTVENNEGYEDIK
DIALOGUS, KIBEN ÚTON JÁRVÁN AZ VERSSZERZŐ BESZÉL ECHÓVAL. DE EZT NEM ÉRTHETI JÓL MEG AZ, AKI NEM TUDJA, MICSODA AZ ECHO
[azon nótára]
| 1 | Óh, magas kősziklák, kietlenben nőtt fák, |
| kik nagy szerelmem tüzén, |
| Igaz bizonságim vadtok, mert kínjaim |
| tudjátok, szinte mint én, |
| Ki látta éltében, hogy így haljon, vesszen |
| más, mint én, szerelmesén? |
| ECHO: Én! |
| 2 | Ki felele nékem? Távul az erdőben |
| lőn ugyan valami szó, |
| Talám egyik tündér jár itt valamiért |
| vagy valami nyulászó; |
| Ha ló nem nyerített, ki itt csörögetett, |
| ha lábain volt békó? |
| ECHO: Ékó. |
| 3 | Echo, nagy kínomba, kibe szép Julia |
| éngem vertengeni hágy, |
| Mi könnyebbíthet meg, s mitűl lészen esmeg |
| kemény szíve hozzám lágy? |
| Régi gyötrelmimet mi enyhítheti meg, |
| s mi az, mire lelkem vágy? |
| ECHO: Ágy. |
| 4 | Ágy, igazán mondád, de mondd meg azt is hát, |
| ott ki vigasztalhatna? |
| Búm helyett örömet, gyönyörű életet |
| nékem ott ki adhatna? |
| Igazán ki neve, kit jómnak felette |
| lelkem oda kívánna? |
| ECHO: Ánna. |
| 5 | Azt bizony megvallom, de jó szolgálatom |
| kedves-é néki vagy nem? |
| Szép Julia-Annám lészen-é jó hozzám, |
| s megkegyelmez-é nékem? |
| Hogy régen szolgálom, lészen-é jutalmom, |
| s kell-é jót reménlenem? |
| ECHO: Nem. |
| 6 | Kegyetlenségéért, tűrtem sok kínjáért, |
| hát még Istentűl sem fél? |
| Ő fejér mellyében, mint szép lágy fészekben, |
| kegyetlenség hogyhogy él? |
| Mert mint nyelved beszél, búmmal, én hiszem, él, |
| óh, mely igen nem kémél! |
| ECHO: Él. |
| 7 | Óh, hová légyek hát, tűrvén ennyi kínját, |
| kivel vett körös-köröl? |
| Nincs út szerelméhez, mert már elvetett ez |
| kegyes szemei elől, |
| Vetett gyötrelemre, s még meg is öl végre, |
| amint látom, hogy gyűlöl. |
| ECHO: Öl. |
| 8 | Már csak mutasd módját, mint olthassam lángját |
| szerelmemnek, ki csak nő, |
| Mert hogy így szeretem, s jutalmát nem érzem, |
| oka talám nem is ő, |
| Hanem más gonosz nő, ördöngös bűvölő, |
| mert kegyes ő, semmint kő. |
| ECHO: Ő. |
| 9 | Hát medgyek, én veszett, kit szerelem éget, |
| s kit már ő bé nem fogad? |
| Szívem régi búmban, mint szép virág nyárban, |
| szinte igaz úgy hervad; |
| Azért ádj tanácsot, szánd meg nyavalyámot, |
| ha sebemet gyógyíthatd! |
| ECHO: Hadd! |
| 10 | Vajha elhagyhatnám, volna mi nyavalyám? |
| De lá, szívem mint gerjed, |
| Ha gyenge orcáján, mint Pünkösd rózsáján, |
| látom, hogy színe terjed, |
| Magad se mondanád elhadni, ha látnád; |
| nézd meg csak, és esmerjed! |
| ECHO: Merjed! |
| 11 | Nem merheti lelkem, hanem ha két kezem |
| végez ki életembűl; |
| No, tőrrel, méreggel nagy búmot vérem el, |
| mert kiesém kedvébűl, |
| Látom, hogy csak gyűlöl, énnékem nem örül, |
| rajtam nem is könyörül. |
| ECHO: Örül. |
| 12 | Hogy hihessem én azt, ha látd-é, mint fáraszt |
| szántalan sok veszéllyel? |
| Szemeim láttára nagy kegyesen másra |
| nézdegél vidám szemmel, |
| Énnékem peniglen még szerelmem sem kell, |
| veszt, sillyeszt gyötrelmekkel. |
| ECHO: Kell! |
| 13 | Óh, vajha kellene, szerelmébe venne, |
| vészne szívem bánatja, |
| De nem azt jelenti kemény tekinteti, |
| s amint magát mutatja, |
| Hogy esmét szeressen, nem ádja azt Isten, |
| noha lelkem imádja. |
| ECHO: Ádja. |
| 14 | Ha Isten azt ádja, lelkem viszont áldja |
| nevét minden időben, |
| S talám meg is ádja, és szívét fordítja |
| hozzám meg szerelemben |
| Vidám Juliának, ki egyike annak, |
| kiknek hazájok a Menn. |
| ECHO: Amen. |
| 15 | Megdicsőült színben hogy gerjedt szívemben |
| vidám Julia tűnék, |
| Egy sűrű erdőben én úton mentemben |
| felszóval így éneklék, |
| Kérdezkedésemre verseim végébe |
| Echótól ily választ vék. |
