Balassi Bálint: ÖTVENÖTÖDIK
ÖTVENÖTÖDIK
MINDEZEKRE IS A VERSSZERZŐ TALÁLMÁNYOKRA, KIKET A KÖNYÖRGÉSE UTÁN IDE ÍRT, MIDŐN JULIÁTÓL SEM IZENETBE, SEM LEVÉLBE SEMMI VÁLASZT NEM VEHETNE, BÚSUL MAGÁBAN, ÉS SÁPOLÓDVÁN AZON, HOGY MENEKEDHESSÉK MEG JULIA HASZONTALAN SZERELMÉTŐL, CUPIDO TANÁCSOT ÁD NÉKI
ez is ugyanazon nótára vagyon
| 1 | Mi dolog, Úr Isten, hogy ez egy kegyesen |
| kívül senki nem tetszik? |
| S de mi oka vallyon, hogy csak ez asszonyon |
| lelkem így hal, vész, esik? |
| Ezenkívül senkit a lelkem nem óhít, |
| noha érte kínlódik. |
| 2 | Nemdenem az-é ez, ki meg nem kegyelmez |
| semmi könyörgésemre? |
| Régoltától fogva ártatlan voltomra |
| veszt, s vetett gyötrelemre, |
| Kiben hogy lát, örül, kínoz kegyetlenül, |
| mert búm esik kedvére. |
| 3 | Óh, nyavalyás lelkem, elbolondult fejem, |
| haszon nélkül mit szolgálsz? |
| Aki téged útál, s hozzád haraggal áll, |
| mért hogy attól meg nem válsz? |
| Ilyen kegyetlennek könyvedet ejtened |
| mi haszon, ha bút találsz? |
| 4 | Mondhatatlan szépség, kiben hamar lesz vég |
| s ki idővel elmúlik, |
| Másnak is adatott (gondold meg magadot), |
| kik közül találkozik, |
| Ki téged szeressen, nem mint ez kegyetlen, |
| ki véled kínnal játszik. |
| 5 | Így feddvén, törődvén nagy kegyetlenségén |
| áldott szép Juliámnak, |
| Csak egy véletlenül hát már előttem ül |
| személye Cupidónak, |
| Ki rám mosolyodván így szólala vígan |
| nékem, régi rabjának: |
| 6 | Tusakodnod azon, hogy ez kegyes asszony |
| nálad felejtve légyen, |
| Csak kár, szómat higgyed, hanem ha te lelked |
| is belőled kimégyen, |
| Mert ennen kezemmel benned metszettem fel |
| őt kophatatlanképpen. |
| 7 | Azért ábrázatja lelkedből már soha, |
| míg élsz, ki nem kophatik, |
| Földön szerteszerint csak érte vallasz kínt, |
| míg rajtad meg nem esik. |
| Azért en a tanács, hogy dolgodhoz jól láss, |
| mert így kedved nem telik. |
| 8 | Szerelem-gyúlasztó szentséges Cupido, |
| mondd hát, mint leljem kedvét? |
| Monda: Mindholtodig maradj meg ebben így, |
| amint imádod képét, |
| Ráfelelek, s meglátd, hogy meg hozzáfogad, |
| noha tőle most elvét. |
| 9 | Juliának dolgán nyughatatlankodván, |
| elkeseredett szívem, |
| Vőn ily bátorságot Cupidótól jó szót |
| veszett nyavalyás fejem, |
| Kiben ő úgy fogad, hogy meg hozzáfogad |
| az én fene szerelmem. |
