Balassi Bálint: TIZENHATODIK
TIZENHATODIK
IN SOMNIUM EXTRA
az "Vir monachus in mense Maďo" nótájára
| 1 | Kikeletkor, jó Pünkösd havában, |
| Mikor volnék nyughatatlanságban, |
| Szerelem kínjában, |
| 2 | Sokszor vigyázva én megvirradtam, |
| Magamban nagy sokat gondolkodtam, |
| Hogy ne bánkódhassam. |
| 3 | Azért mikor egy éjjel holvalig |
| Veszekedtem volna mind virradtig, |
| Szép piros hajnalig, |
| 4 | Akarván szívemet enyhíteni, |
| Igen reggel menék ki múlatni, |
| Tetszém megújulni. |
| 5 | Kimentemben egy csergő patakra |
| Találék, oly hívesre, tisztára, |
| Mint fényes kristálra; |
| 6 | Partja bűves sok gyöngyvirágokkal, |
| Ékes sok jószagú violákkal, |
| Két rózsabokorral, |
| 7 | Mellette egy kiterjedt ciprusfa, |
| Kinek szép zöld bojtos ágaiba |
| Fülemile szóla. |
| 8 | Ott az fa árnékába leülék, |
| Fülemile hogy ott hangoskodnék, |
| Szívem gyönyörködék. |
| 9 | Sok vigyázás és fáradság után |
| Törtínék, hogy én ott elalunnám, |
| Álmomban azt látám: |
| 10 | Hát azki ez világon szerelmesb |
| Nékem annál senki sincsen kedvesb, |
| Életemnél édesb, |
| 11 | Előttem mintha megállapodott, |
| Nagy kegyesen reám mosolyodott, |
| Ily igéket szólott: |
| 12 | Tudod - úgymond - nem vett szívem erre, |
| Véled együtt éljek szerelembe, |
| Mert voltam kétségbe; |
| 13 | De hogy látom hozzám szerelmedet, |
| És érettem untatod az Istent, |
| Ez gerjeszt éngemet. |
| 14 | Azért néked adott már éngemet, |
| Jövendőben gonosztól fejemet |
| Ódd, kérlek, híremet. |
| 15 | Látod, hogy én nem sok csácsogással |
| Nem gondoltam rágalmazó szókkal, |
| Vagyok hozzád jóval. |
| 16 | Azért kérlek, a te szerelmedért |
| És énnékem béádott kezedért, |
| Mi együtt-éltünkért, |
| 17 | Hogy amiket nékem te fogadtál, |
| Bételjesíts és meg ne változzál, |
| Szerelmedben megállj! |
| 18 | Irgalmasságnak ura, Istene, |
| Ki így is szoktál jelentenie |
| Mi könyörgésünkre, |
| 19 | Teljesíts bé ígéreted rajtam, |
| Ádjad bizonyában, hogy hallhassam, |
| Mit álmomban láttam! |
