Balassi Bálint: TIZENHETEDIK
TIZENHETEDIK
KIBEN ANNAK ÁDJA OKÁT, HOGY ÉL, NOHA A LÉLEK A SZERELMESÉHEZ ELSZÖKÖTT TŐLE
az "Bánja az Úr Isten" nótájára
| 1 | Csókolván ez minap az én szép szeretőmet, |
| Szerelmes szájában felejtém én lelkemet, |
| Lelkem nélkül lévén, keresni elküldém, |
| lelkem után szívemet. |
| 2 | Ki sok járás után lelkemet megtalálá, |
| Mert szerelmesemnek ajaki között látá; |
| Látván lakóhelyét, hogy kíváná éltét, |
| lelkemnél ott marada. |
| 3 | Vagyok immár azért mind lelkem, szívem nélkül, |
| Ki mindkettő nékem szép szeretőm száján ül, |
| Holt-eleven vagyok, mint kór, csak tántorgok, |
| majd elválom éltemtűl. |
| 4 | De ha kérded, hogy hogy élhetek lélek nélkül, |
| Ha lélekkel együtt mégyen élet emberbűl? |
| Ne csudáljad szómot, érts meg csak dolgomot, |
| okát adom ezentűl: |
| 5 | Ugyanakkor, mikor lelkem tőlem elszökék, |
| Szeretőm lelkében magamnál megmaraszték, |
| Ki nagy szerelmemben mégis éltet éngem, |
| hogy szinte ki ne múlnék. |
| 6 | De ez is, ez éngem éltető, édes lélek, |
| Látván, szerelmemben hogy mely igen gerjedek, |
| Mint meggyúladt helyből, kifutna testemből, |
| hogy ilyen igen égek. |
| 7 | El is mégyen penig, ha az én szerelmesem |
| Édes szerelmével meg nem enyhíti tüzem; |
| Nosza táplálója, életem tartója, |
| hosszabbítsad életem! |
| 8 | Lelkem nyugszik rajtad, meghidd, nagy szerelmében, |
| Bízik jóvoltodban, nincsen hozzád kétségben, |
| Csendes elméjében, gerjed örömében, |
| rólad elmélkedtében. |
| 9 | Árnéknak tetszik már ez világnak szépsége, |
| Nálam tekívöled álom gyönyörűsége, |
| Lelkem könnyebbsége te vagy reménsége, |
| választott édessége. |
