Balassi Bálint: TIZENNYOLCADIK
TIZENNYOLCADIK
KIBEN ÖRÜL, HOGY MEGSZABADULT AZ SZERELEMTŐL
azon nótára
| 1 | Szabadsága vagyon már én szegény fejemnek, |
| Szerelemtől nincsen bántása én szívemnek, |
| Vagyok békességes, én elmém már csendes, |
| nincs gyötrelme lelkemnek. |
| 2 | Megszabadult rabhoz hasonló állapotom, |
| Mint szinte annak, nékem sem volt szabadságom; |
| Én nagy szerelmemben, mint gonosz tömlecben, |
| éjjel-nappal volt gondom. |
| 3 | Szabadon örülök minden múlatságoknak, |
| Búsultát sem gyakran látják vidám orcámnak, |
| Azért, mert köteles nem vagyok szerelmes |
| senki ékes voltának. |
| 4 | Örülök, röpülök, nemkülönben, mint karul, |
| Kinek sárga lába lábszíjakbúl szabadul, |
| Nem kesereg lelkem, mert megmenekedtem |
| szerelem békójábúl. |
| 5 | Kell immár énnékem csak jó ló, hamar agár, |
| Ifjak társasága, éles szablya, jó madár, |
| Vitézek közt ülvén kedvem ellen sincsen |
| jó borral teli pohár. |
| 6 | Kegyesek, szép szüzek, reám bár úgy nézzenek, |
| Valamint akarják, azzal mind egyet érnek; |
| Mert sem szerelmekkel, sem gonosz kedvekkel |
| többé vízre nem visznek. |
| 7 | Vehetnek ifiak, vének példát énrólam, |
| Én nagy szerelmemben mennyi nyavalyát láttam; |
| Néha mint örültem, néha kesergettem, |
| mint nyughatatlankodtam. |
| 8 | Ója, en a tanács, szerelemtől meg magát |
| Minden, ki kívánja életének nyugalmát, |
| Mert ki azt követi, higgyed, kínját érzi, |
| vészi gonosz jutalmát. |
| 9 | Szerzém ez nyolc verset víg és szabad elmével, |
| Gyűlésben indulván jó ruhás legényekkel, |
| Hozzám hasonlókkal, vitéz ifiakkal, |
| nem kehegő vénekkel. |
