Balassi Bálint: BOCSÁSD MEG, ÚR ISTEN
BOCSÁSD MEG, ÚR ISTEN
| 1 | Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét, |
| Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, |
| Töröld el rútságát, minden álnokságát, |
| könnyebbíts lelkem terhét! |
| 2 | Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben |
| Té-tova bujdosik, mint madár az szélvészben, |
| Tőled oly igen fél, néked szólni sem mér, |
| akar esni kétségben. |
| 3 | Látván magán való szántalan jovaidat, |
| Kiért viszont téged nem nem szolgált, jól tött urát, |
| Háládatlanságát látván hamisságát, |
| ugyan útálja magát. |
| 4 | Akarna tehozzád ismét örömest térni, |
| De bűnei miatt nem mér elődbe jönni, |
| Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett, |
| színed igen rettegi. |
| 5 | Semmije nincs penig, mivel elődbe jöjjen, |
| Kivel jótétedért viszont téged tiszteljen, |
| Nagy alázatosan méltó haragodban |
| tégedet engeszteljen. |
| 6 | Sok kísértet éri, gyakorta ijegeti, |
| Tőled rettegteti, kétségre sietteti, |
| Ki miatt majd elvész, ha véle jól nem téssz, |
| magát Pokolra ejti. |
| 7 | Jajgatván nagy sokszor említi szent nevedet, |
| Mondván: Vajha az Úr hozzá venne éngemet, |
| Bizony kedvét lelném, mert őtet követném, |
| mint édes Istenemet! |
| 8 | Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal, |
| Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával? |
| Hadd inkább dicsérjen ez földön éltében |
| szép magasztalásokkal. |
| 9 | Az te szódat, Uram, mihelyen meghallhatja, |
| Ottan szent nevedet, nagy felszóval kiáltja, |
| Kiterjesztett kézzel, sűrű könyves szemmel |
| magát reád bocsátja. |
| 10 | Legörögvén könyve orcáján, úgy megkövet, |
| Magad is megszánnád, látván, mint keseredett, |
| Mert zokogásokkal, siralmas szép szókkal |
| kér fejének kegyelmet. |
| 11 | Irgalmasságod is annál inkább megtetszik, |
| Mennyivel több bűnöm tőled megengedtetik; |
| Mit engedhetnél meg, ha nem vétkeznének |
| te ellened az hívek? |
| 12 | No, nem tartod tovább haragod, tudom, rajta, |
| Mert az békességre te jobb kezed kinyújtva, |
| De csak olyanoknak, kik utánad járnak, |
| mert vagy mindenek ura. |
| 13 | Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez, |
| Szép könyörgésekkel békéljél szent kezéhez, |
| Mert ő hozzáfogad, csak reá hadd magad, |
| igen irgalmas úr ez. |
| 14 | Higgyünk mindörökké igazán csak őbenne, |
| Bűntűl őrizkedjünk, ne távozzunk el tőle, |
| Áldott az ő neve örökké Mennyekbe, |
| ki ma megkegyelmeze. |
