Berzsenyi Dániel: A CSERMELYHEZ
A CSERMELYHEZ
Oh, csermely, arra térsz, látom,
Csendes görgedezéssel,
Merre az én sohajtásom
Repűl epedezéssel.
Csendes görgedezéssel,
Merre az én sohajtásom
Repűl epedezéssel.
Vedd buzogó könnyeimet
Szapora vízeidhez,
S vegyítsd bús nyögéseimet
Lassú csörgéseidhez.
Szapora vízeidhez,
S vegyítsd bús nyögéseimet
Lassú csörgéseidhez.
Vidd el szomorgó zúgással
Ama kisded kert felé,
S nyögd ki egy fohászkodással,
Szívem kinek szentelé.
Ama kisded kert felé,
S nyögd ki egy fohászkodással,
Szívem kinek szentelé.
Tán most is ott mulatozik
A rózsák árnyékában,
S rólam nem is gondolkozik
Kevély nyugodalmában.
A rózsák árnyékában,
S rólam nem is gondolkozik
Kevély nyugodalmában.
Tán habjaid mosogatják
A szép tündér lábait,
S nem tudja, mint csókolgatják
Hív könnyeim tagjait.
A szép tündér lábait,
S nem tudja, mint csókolgatják
Hív könnyeim tagjait.
Mutasd meg halvány képemet
Néki tükröd fényében,
Mutasd meg égő szívemet,
Mint vergődik vérében.
Néki tükröd fényében,
Mutasd meg égő szívemet,
Mint vergődik vérében.
Mutasd neki, mint hervadok,
Szemem miként sírdogál,
S mondd, hogy érte ellankadok,
Mint egy gyenge virágszál.
Szemem miként sírdogál,
S mondd, hogy érte ellankadok,
Mint egy gyenge virágszál.
Mondd: töltsön kegyes írt sebhedt
Lelkemre hív kezéből,
Vagy egy szánakozó cseppet
Gördítsen szép szeméből.
Lelkemre hív kezéből,
Vagy egy szánakozó cseppet
Gördítsen szép szeméből.
[1797-1799 között]
