Berzsenyi Dániel: A FÜREDI KÚTHOZ
A FÜREDI KÚTHOZ
Japet fiának sassa dulá vesém,
S a mennybül lehozott szikra emésztve ölt,
Midőn, dicső forrás, sebimre
Aeglei balzsamot áldva öntél.
S a mennybül lehozott szikra emésztve ölt,
Midőn, dicső forrás, sebimre
Aeglei balzsamot áldva öntél.
Mint aki a szent Lethe vizébe néz,
Minden földi tehert róla lehullva lát,
S újjászületve nyílt karokkal
Elysion rokon árnyihoz lép:
Minden földi tehert róla lehullva lát,
S újjászületve nyílt karokkal
Elysion rokon árnyihoz lép:
Igy adta vissza életadó ered,
Oh, kutfő, nekem az életet és reményt.
Igy ébredék fel, s igy ölelt meg
Partidon új öröm, új rokon kéz.
Oh, kutfő, nekem az életet és reményt.
Igy ébredék fel, s igy ölelt meg
Partidon új öröm, új rokon kéz.
Itt leltem a jó Vajkyt, az édes őszt,
Itt a téti szelíd énekelőt, ki már
A boldogult lelkek körében
Issza az ég örömit, - jutalmát;
Itt a téti szelíd énekelőt, ki már
A boldogult lelkek körében
Issza az ég örömit, - jutalmát;
Kikhez vegyülve hársaid ernyein
A bus fölleg alul hajnali pirjait
Az élet újra rám mosolygá,
S holt kebelem hideg éjje virradt.
A bus fölleg alul hajnali pirjait
Az élet újra rám mosolygá,
S holt kebelem hideg éjje virradt.
Itt leltem a széplelkü nemes magyart,
Pázmándyt s szeretett szíve kegyes felét,
Ki vélem együtt cseppeidben
Enyhületet keresett magának.
Pázmándyt s szeretett szíve kegyes felét,
Ki vélem együtt cseppeidben
Enyhületet keresett magának.
Enyhítsd meg ezt is, a kora szenvedőt!
Márványoszlopidat felkoszorúzom ím,
Enyhítsd meg ezt is, mert ha szenved,
Nem leszek én is egész kigyógyult.
Márványoszlopidat felkoszorúzom ím,
Enyhítsd meg ezt is, mert ha szenved,
Nem leszek én is egész kigyógyult.
[1821-1823 között]
