Berzsenyi Dániel: CENCIMHEZ
CENCIMHEZ
Cencim, repűl az élet,
Mint egy sebes sohajtás.
Tünik tavassza s hervad,
Mint gyenge rózsabimbó.
Amelly Zephyr kinyitja
Langyos lehelletével,
Az tépi el mosolygó
Diszét kis életének.
Még most mi is virágzunk,
Mint a libáni Tempék,
Szivünk örömre repdez,
Lelkünkben égi láng ég.
Majd eltünik szerencsés
Éltünk arany tavassza.
E barna fürt lehull majd,
Melly büszke válladon csügg.
Villámkacér szemednek
Fényét homály borítja;
Kebled csudás alakja
S e szép ajak rubintja
A vad halál kezében
Porban keverve sorvad.
Éljünk tehát, s örűljünk;
Mert ah, csak egyszer élünk!
Mint egy sebes sohajtás.
Tünik tavassza s hervad,
Mint gyenge rózsabimbó.
Amelly Zephyr kinyitja
Langyos lehelletével,
Az tépi el mosolygó
Diszét kis életének.
Még most mi is virágzunk,
Mint a libáni Tempék,
Szivünk örömre repdez,
Lelkünkben égi láng ég.
Majd eltünik szerencsés
Éltünk arany tavassza.
E barna fürt lehull majd,
Melly büszke válladon csügg.
Villámkacér szemednek
Fényét homály borítja;
Kebled csudás alakja
S e szép ajak rubintja
A vad halál kezében
Porban keverve sorvad.
Éljünk tehát, s örűljünk;
Mert ah, csak egyszer élünk!
[1800-1804 között]
