Berzsenyi Dániel: HECTOR BUCSUZÁSA
HECTOR BUCSUZÁSA
[Schiller után]
ANDROMACHA
Elmégy, Hector, tőlem hát örökre
Oda, hol már Achilles fegyvere
Patroclusnak áldozik vérrel?
Ki fogja majd kisdedünk tanítni
Istent félni és dárdát hajítni,
Ha téged a bús Orcus elnyel?
Elmégy, Hector, tőlem hát örökre
Oda, hol már Achilles fegyvere
Patroclusnak áldozik vérrel?
Ki fogja majd kisdedünk tanítni
Istent félni és dárdát hajítni,
Ha téged a bús Orcus elnyel?
HECTOR
Drága hölgyem, parancsolj könnyeidnek,
Tisztem, tüzem engem harcba visznek,
Ezen karok őrzik Pergamust;
Tiértetek, hazánk isteniért
Bátran vivok, hősien ontok vért.
S nem rettegem a sötét Orcust.
Drága hölgyem, parancsolj könnyeidnek,
Tisztem, tüzem engem harcba visznek,
Ezen karok őrzik Pergamust;
Tiértetek, hazánk isteniért
Bátran vivok, hősien ontok vért.
S nem rettegem a sötét Orcust.
ANDROMACHA
Nem hallgatom többé kardod hangját,
Itt hever majd, rozsda lepi vasát,
S Priám bajnok nemzete kivész.
Oda mégy, hol nap többé nem ragyog.
A Cocytus bús vadonban jajog,
S szerelmed a Lethében enyész.
Nem hallgatom többé kardod hangját,
Itt hever majd, rozsda lepi vasát,
S Priám bajnok nemzete kivész.
Oda mégy, hol nap többé nem ragyog.
A Cocytus bús vadonban jajog,
S szerelmed a Lethében enyész.
HECTOR
Minden vágyam, minden érzeményem
A Lethe szent árjába merítem,
De hív szerelmemet nem.
Halld! az ádáz dulja már a falat,
Füzd rám kardom, szüntesd fájdalmadat,
Hector hal meg, de szerelme nem.
Minden vágyam, minden érzeményem
A Lethe szent árjába merítem,
De hív szerelmemet nem.
Halld! az ádáz dulja már a falat,
Füzd rám kardom, szüntesd fájdalmadat,
Hector hal meg, de szerelme nem.
[1827-1830 körül]
