Berzsenyi Dániel: HELMECZI MIHÁLYHOZ
HELMECZI MIHÁLYHOZ
Mit írjak, édes Helmeczim, neked?
Nemes tüzedről énekeljek-é,
Vagy ifjuságod ért gyümölcsiről
S baráti szíved érzeményiről? -
Ha én terólad gondolkodni kezdek,
Csak egyet érzek, egyet gondolok,
Csak azt, barátom! hogy téged szeretlek;
Csak azt: hogy édes a szelíd barátság
Még akkor is, ha csak képét öleljük
Annak, kit óhajt szívünk messziről.
Nemes tüzedről énekeljek-é,
Vagy ifjuságod ért gyümölcsiről
S baráti szíved érzeményiről? -
Ha én terólad gondolkodni kezdek,
Csak egyet érzek, egyet gondolok,
Csak azt, barátom! hogy téged szeretlek;
Csak azt: hogy édes a szelíd barátság
Még akkor is, ha csak képét öleljük
Annak, kit óhajt szívünk messziről.
Im, gyüjteménykém vedd baráti keggyel,
Érezze ismét gyámoló kezed,
S láttasd világgal, mint már láttatád.
Kevés virággal szerzi meg Camoenám. -
Oh! elvadúlnak a komoly szemektől
Aon mosolygó gyenge szűzei,
Mint a szerelmek édes istenei.
Te még virágzol. Dőlj szép karjaikra!
S az égi nektárt idd rózsás ajakkal.
Érezze ismét gyámoló kezed,
S láttasd világgal, mint már láttatád.
Kevés virággal szerzi meg Camoenám. -
Oh! elvadúlnak a komoly szemektől
Aon mosolygó gyenge szűzei,
Mint a szerelmek édes istenei.
Te még virágzol. Dőlj szép karjaikra!
S az égi nektárt idd rózsás ajakkal.
[1815 körül]
