Berzsenyi Dániel: HIMNUSZ KESZTHELY ISTENEIHEZ
HIMNUSZ KESZTHELY ISTENEIHEZ
1817. febr. 12.
Ki zengi e nagy század erőseit
S omló trónusait? ki Agamemnonát
Korunknak s Aulis áldozatját
S Iphigenia szemérmes arcát?
S omló trónusait? ki Agamemnonát
Korunknak s Aulis áldozatját
S Iphigenia szemérmes arcát?
Feldúlt világunk üszkeit, a Tridenst
S villám ostromait, a lerogyott Gigást,
A megrepesztett Calpe szirtját
Pindari lángajak ömledezze;
S villám ostromait, a lerogyott Gigást,
A megrepesztett Calpe szirtját
Pindari lángajak ömledezze;
Ti, oh szelídebb égiek! akiket
Keszthely béavatott szent palotáiba,
Ti, éltető Ceres s dicsőebb
Lelket adó Helicon leányi!
Keszthely béavatott szent palotáiba,
Ti, éltető Ceres s dicsőebb
Lelket adó Helicon leányi!
Vidám avénám títeket énekel.
A szebb emberiség bennetek él s tenyész,
Ti adtok annak földi, lelki
Jobb eledelt s magas égi éltet.
A szebb emberiség bennetek él s tenyész,
Ti adtok annak földi, lelki
Jobb eledelt s magas égi éltet.
Ceres! te hívtad erdeiből elől
A vadságba merűlt emberi nemzetet,
A makk s gyökér helyett az édes
Búzakalászt neki megmutattad.
A vadságba merűlt emberi nemzetet,
A makk s gyökér helyett az édes
Búzakalászt neki megmutattad.
A társas élet szent szövedékeit,
Az erkölcsi világ új elementumit
Te fűzted egy nagy kapcsolatba
Célra vivő örök ösztöninkkel.
Az erkölcsi világ új elementumit
Te fűzted egy nagy kapcsolatba
Célra vivő örök ösztöninkkel.
Munkált az ember, s tárgyaihoz jutott:
Bátorságba' szedé míve gyümölcseit,
Vígan, nyugodtan éle csendes
Sátoribann az arany világnak.
Bátorságba' szedé míve gyümölcseit,
Vígan, nyugodtan éle csendes
Sátoribann az arany világnak.
De még lefojtva szúnyada kebliben
A szebb aetheri rész. Múzsa! te illetéd
Nektáros ujjal égi lantod,
S zengzete gyult erein keresztűl.
A szebb aetheri rész. Múzsa! te illetéd
Nektáros ujjal égi lantod,
S zengzete gyult erein keresztűl.
Zúgván felébredt a lekötött erő,
S mint új lény, leveté állati nyűgeit,
S a még nem ismért lelki élet
Képei közt lebegett örömmel.
S mint új lény, leveté állati nyűgeit,
S a még nem ismért lelki élet
Képei közt lebegett örömmel.
Főbb létre lobbant lelke feloldozá
A szép, jó s az igaz mennyei csírjait;
Zengtél! s körűlte új világ és
Elysion nyilt bús vadonján.
A szép, jó s az igaz mennyei csírjait;
Zengtél! s körűlte új világ és
Elysion nyilt bús vadonján.
Zengtél! s szivének hurjait illetéd:
Forró melle dagadt, homloka virrada,
Elméje szárnyalt, s a tudásnak
Békerülé sivatag határit.
Forró melle dagadt, homloka virrada,
Elméje szárnyalt, s a tudásnak
Békerülé sivatag határit.
Zengtél! s dalodra Theba felépüle,
S a boldog görög ég csillaga felderűlt,
S te zengsz, ha Rómát a kerek föld
Rettegi, és te, ha azt lerontja;
S a boldog görög ég csillaga felderűlt,
S te zengsz, ha Rómát a kerek föld
Rettegi, és te, ha azt lerontja;
Te zengsz, ha Franklin lelke, merész keze
Villámot leragad s sceptrumokat leránt,
Ha Newton és Kant a Teremtő
Titkait oldja, s világot alkot.
Villámot leragad s sceptrumokat leránt,
Ha Newton és Kant a Teremtő
Titkait oldja, s világot alkot.
Kronos leánya! Delphi nagy istene!
Ti munkátok azon titkos örök kötél,
Melly a halandó port s az istent
Egy csuda mívbe csatolva tartja.
Ti munkátok azon titkos örök kötél,
Melly a halandó port s az istent
Egy csuda mívbe csatolva tartja.
Oh, lakjatok hát e kies ég alatt,
Bájoljátok ide Enna virányait
És a virágzó Attikának
Hajdani szép ideit s Saturnust,
Bájoljátok ide Enna virányait
És a virágzó Attikának
Hajdani szép ideit s Saturnust,
Hogy vérrel ázott századaink nyomán
A szent pálma arany bimbai nyiljanak,
S e kis magyar Weimar öléből
Lássa hazánk kiderűlni napját.
A szent pálma arany bimbai nyiljanak,
S e kis magyar Weimar öléből
Lássa hazánk kiderűlni napját.
Oh, látja! s ím a harc deli nemzete,
Melly még csak hadi zajt esmere és halált,
Lerakja harsogó acélit
Színed előtt, ragyogó Napisten!
Melly még csak hadi zajt esmere és halált,
Lerakja harsogó acélit
Színed előtt, ragyogó Napisten!
Lerakja s áldoz, s mint mikor a Bakonyt
Messzünnen riadó mennykövek és szelek
Csattogva rázzák, zeng fölötte
Tegzed aranynyila és az Aegis.
Messzünnen riadó mennykövek és szelek
Csattogva rázzák, zeng fölötte
Tegzed aranynyila és az Aegis.
[1817. febr.]
