Berzsenyi Dániel: HORATIUSHOZ
Flaccus! eldőlt már az Olympig ötlő
Róma, s a roppant Capitoliumnak
Szent tüze elhunyt.
A dicsőségnek tetején ragyognak.
A halandóság köde fel nem érhet
Fényes egedre.
Gyenge Múzsámat! te emeld magadhoz
Lantomat! fűzd rá tüzes ömledésed
Aetheri szányát:
Tíburod csendes ligetébe rejtsen,
Hol te olly sok szép örömet találtál
Blandusiádnál.
Tiszta forrását huraimra csalni;
Ott taníts: mint kell az idővel élni,
S bölcsen örülni.
A dicső virtus menedéköléből
A vad orkánok s habok üldözését
Nézni mosolygva.