Berzsenyi Dániel: KAZINCZY FERENCHEZ

Teljes szövegű keresés

KAZINCZY FERENCHEZ
 
Az a józanság, melly elömli mívedet,
S mellytől te félsz, nekem legszebb poézis.
Mit ér a szép virág gyümölcs nélkűl?
Mit a bölcsesség a bézárt ajakban?
S oh, édes az nekem, midőn Kazinczy
Úgy szóll, mint egy bölcsnek kell szóllni honjához,
Midőn az erkölcs vész, s reánk veszélyt kiált.
 
Forrón magasztalod Zsibó díszeit,
Hogy a nagyság dicső példájával
A virtus magvát plántáld szívünkbe.
Majd, mint egy Socrates, nyájas bölcsességgel,
Majd Flaccus lelkével s élesb kacajjával
Dorgálod a vakság romlott korcsait,
Hogy a bolondság álképét levond,
S mint hajdan Rómának vigyázó Censora,
A közromlás ellen fegyvert szegezz.
 
Lelkedhez illő tárgy a nép erkölcse!
Az erkölcs-alkotó teremt népet,
Az erkölcs minden polgártestnek lelke,
E talpon áll létünk, alkotmányunk,
Ezen függ mind egyes, mind köz-szerencsénk;
Minden népek, kiket csak esmerünk
Most és a múlt kor történeteiben,
Az erkölccsel nőttek s viszont fogytak.
 
A fényüzés és a bujálkodás
A nagy polgártestben lassú méreg;
De illy csekély népben, mint a magyar,
Nemcsak betegség az, hanem halál.
Más nép erős temérdekségében,
Ezt a fekvés, amazt kereskedés
Gazdaggá és hatalmassá teszi:
De nékünk részünk mindezekben nincs.
Mi az hát, ami a magyart emelheti?
Valóban nem más, mint az ész s erkölcs:
Csak úgy állhat meg a mi kis testünk,
Ha az lélekkel s erővel teljes.
 
A régi jámbor erkölcset megunták
Más népek is, szintugy mint a magyar,
De azt azok más jókkal pótolják:
Az ész s a kéz míveltségével,
Melly által ők a legfőbb polcra hágtak.
De mi, kizárván minden régi díszt:
A spártai lelket s népi béllyegünket,
Mellyekkel eddig e marok nép állott,
Mit nyertünk? tán cravátot s gilletet,
S más illy bolondság hitvány bábjait,
Mellyekkel rut kacaj tárgyai lettünk?
- Kérdezd az ily cravátos emberkét:
Ha ugy ohajt franc és anglus lenni,
Miért nem kedvelli ugy a tudományokat,
Az elme s a kéz remekjeit,
Miért nem becsűli ő nyelvét és nemzetét
Ugy, mint azok, kiket rabúl majmol?
Vagy tudja-é, midőn ezt nem teszi,
Mit és ki ellen vét? - Nem tudja, hidd el,
Mert Werbőcziben arról egy szó sincs,
Más könyv pedig nem kell gavallérnak.
Elég, ha tudja, hány falúja van,
S minden jobbágy helyétől hány robotja.
- Bétölti udvarát s jószágait
Százféle népek pórszemetjével.
Azt vélnéd, egy világgyőző király,
Kinek minden nép udvarlókat küld.
Pizseg körűlte anglus, franc, olasz,
Ki mennél csufosb, annál kedvesebb,
Magyar nem kell, mert a magyar bolond:
Nem tud pumit, szajkót tanítani,
És nem tud lopni, sem pillét vadászni,
S más illy nagy dolgokhoz nem alkalmas.
Kincsét ezen cudarkáknak hányja,
Részént pedig külföldön költi el;
Talán, mondom, hitében áll néki,
Hogy honjának csak egy fillért se adjon.
- De mit nevetjük a fenét testünkben!
Hol illy kéz dúl a nép verejtékén:
Az illy bolondság ott nem gúnyolást,
Hanem bosszús siralmat érdemel!
 
A míveletlen föld csak gazt terem;
A lélek is csak ugy emelkedik
A józanság tisztább világához,
Ha a tudományok és isméretek
Tárából gazdag zsákmányt gyüjt magának.
Mit vársz olly agytól, mellyben nincs egyéb,
Mint kártya, bor, pagát, szeles dagály?
Ne véld, hogy ez nagy polcának körét
Méltón bétöltse; elszédűl azon,
Magán alúl esvén, sárban fertőzik,
Azt a tölt turja, melly őtet táplálja,
S az áldás átokká válik kezében.
S nézd a Keszthely s a Cenk bölcs nagyjait,
Kikben Minervánk védjeit csókolja,
Mint ellenkeznek ezzel mindenben;
Mint terjesztnek fényes pállyájokon
Áldást, dicsőséget magokra, honjokra!
Tudják, hogy a szent erkölcs törvénye
Nem más, mint önjavok feltétele;
Tudják, mi szolgál honjok javára;
Tudják, hogy a nemzetnek sorsával
Saját hasznok szoros függésben áll;
Tudják, hogy a hiú dagály s pazarlás
Nem fény, hanem ádáz bolondság:
S azon kincs, melly kezekre van bizva,
Nem bábra, nem cudar majmokra kél;
Hanem hazánk kincstárában nől,
S gazdag kamatját a közjó szedi.
 
Az ész minden! s ebből foly minden jó,
Nincs e nélkűl virtus, sem semmi boldogság.
Azért becsűli minden józan nép
Az ész szövétnekét gyujtó Minervát
S annak minden munkás tolmácsait;
Azért formálja a saját nyelvét,
Azért avatja azt Pallász szentségébe:
Mert a nélkűl reméllni sem meri,
Hogy a józanság istenibb szavát
Az elbutult község megfoghassa.
Csak a magyar szúnyad mélly rögzésben,
Midőn minden népek felébrednek
Az égi szent paizs villámjára,
Nem fut versenyt a szent Olympián,
Csak a győzők pálmáit bámúlja.
 
Hányat találsz gazdagjaink között,
Kik áldozó kézzel járulnának
Hermíonénk szentelt oltárához?
Hányat találsz, kik édes nyelvünket
Híven kegyelnék és buzgón ápolnák,
Hogy sirja szélén még egyszer szelíd
Szózatját, mint a haldokló hattyú,
Áon forrási közt elkezdené?
Miért? - azért-é, hogy nem érdemli?
Vagy hogy már éltéhez nem bízhatni?
Vakság! magáért nem kell azt becsűlnünk,
Hanem magunkért szükség gyámolnunk;
S ha eltörlődik e föld szinéről,
Nem más, hanem hagymázunk törli el.
 
De félre mindezzel! ha Cátó villám-
Szózatja s Pharsal vérpatakjai
A római lelket fel nem ébreszték;
Mit vivjak én, csekély, az ár ellen?
Az én szavam ki nem hat völgyemből
S a dusokhoz fel nem lövelkedik.
Te, nagyfényű barátom s nagy díszem!
Te szóllj, légy olly nagy ember, mint dallos!
Neked sajátod a nagyvilág nyelve,
S hol én tanácslok, ott parancsolsz te;
S ha bér helyett gyakran bürök vár is
E földön minden nagyra és bölcsre,
Szóllj! és ne csüggedj a jók pállyáján!
A virtus, hidd el, nem hiú agyváz,
Hanem boldogságunk védistene,
Melly a méltó bért a jóknak megadja
Még a tömlöcben s a kereszten is.
Te is megkóstolod szent nektárját
Mind itt, mind Orczyd s Rádayd keblén.
 
[1809. dec. 31.]

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages