Berzsenyi Dániel: UJ GÖRÖGORSZÁG
UJ GÖRÖGORSZÁG
1825
A Múzsák s Charisok szép honját éjtszaka fedte,
S templomi néma halál szomorú hajlékai lettek,
Büszke tatár lovagok patkói tüzelgtek az elszórt
Spárta, Athéne dicső körein már századok óta.
A földnek legszebb, legemeltebb népe bilincsben
Izzada, Solonnak szent hamvain égre sohajtva.
S templomi néma halál szomorú hajlékai lettek,
Büszke tatár lovagok patkói tüzelgtek az elszórt
Spárta, Athéne dicső körein már századok óta.
A földnek legszebb, legemeltebb népe bilincsben
Izzada, Solonnak szent hamvain égre sohajtva.
Mint mikor a vasból ordítva kiront az oroszlán,
S Nubia erdeiről iszonyún emlékezik és dúl:
Igy riad álmából az eloltott hajdani Hellasz,
És Mahomet hadait tengerbe meríti örökre.
S íme, az ég kinyilék! százévek fedte porából
Felkele phoenixként maradékit védni Lykurgus,
S elszórt hamvaiból Marathon nagy bajnoki váltak.
S Nubia erdeiről iszonyún emlékezik és dúl:
Igy riad álmából az eloltott hajdani Hellasz,
És Mahomet hadait tengerbe meríti örökre.
S íme, az ég kinyilék! százévek fedte porából
Felkele phoenixként maradékit védni Lykurgus,
S elszórt hamvaiból Marathon nagy bajnoki váltak.
Menjetek, oh Múzsák s Charisok, koszorúzva elejbek,
Hajdani napjaiban néktek tömjéneze Hellász.
Hajdani napjaiban néktek tömjéneze Hellász.
[1827 körül]
