Csokonai Vitéz Mihály: A főldindúlás
Azonnal minden szív irtózva rettege. |
Rettentő zúgással egyberoskadának. - |
A pokolig érő mélységig hasadoz; |
Mint mikor fellobban az Etna barlangja. |
Rajtok feneketlen tengerek erednek. |
Az égből a pompás tornyok lehúllanak. |
Bomlik, törik, szakad minden ezerfelé. |
Kívűl ekhóztatja a romlást lármával. |
Megnyílván, árvízként omlanak langjai; |
Lettek a pusztító langoknak örvényi. |
Amelyet még semmi toll le nem írhata! |
Magát a csillagok közzé felemeli; |
Az ott valók kínos jajjával egyesűl. |
Kevélyen kóvályog véres szekerében, |
Nyilát sűrűn hányja e szegény seregre. |
Ha ilyen iszonyú ichnográfiája? |