Csokonai Vitéz Mihály: A kevély
Mindent megvét s útál szemeivel mélyen. |
Öblös vitorlája hajt igen nagy szelet. |
Azonnal kétfelé büszkén fintorgatja. |
Mintha csak ő volna ember e világban. |
Útálván a véle testvér főld porait. |
Az u-t o-nak mondja, a-nak teszi az o-t. |
Különben parasztos s comis fogna lenni. |
A Teremtőt azért veszi crisisére, |
Úri tüdejének ugyanazt színi kell. |
Hogy róla a múzsák verseket kőltének. |