Csokonai Vitéz Mihály: Baráti búcsúvétel
Megosztja egymáshoz forradott szívünket. |
Hogy annál keserűbb búcsút kelljen vennünk. |
Most vész el, s nem lehet már most élni vele? |
Mely két szerető szív frigyeit felbontja, |
Mikor két barátot kegyetlenűl megoszt. |
Melyre sohajtással sok szív emlékezett, |
Bontván örömünket szívünk új keserve. |
Megoszlatónk lehet csupán csak halálunk: |
Amely most közöttünk vont örökös falat. |
De lelkünk tovább is egymás mellett lészen. |
Te járkálj a festett hottentót partjain, |
Téged tartóztasson a forró Sumátra, |
Mégis együtt élek s együtt halok veled. |
Ah, már isten hozzád, szerelmes barátom. |
Légy te hív Pithias, leszek én hív Dámon. |