Csokonai Vitéz Mihály: Az álom
Boldogok azok, akik úgy alusznak, |
hogy többé fel nem ébrednek. Sőt ez a |
kívánságom nem is haszontalan, ha az |
álmodozások ostromolják a sírhalmokat. |
Préd. 3 : 19, 20, 21. |
Az éjjelnek barna palástja van rajta, |
Alóla altató mákolajt csepeget, |
Szemhéjaknak édes nyúgovást engedett. |
Ringatja s egy másik világba tesz minket, |
Valóság képébe tűnő ábrázatja. |
Az áldás javait bő marokkal méri, |
S a kétség szélére viszi életünket. |
Valódi örömöt terjeszt ő szívünkbe; |
Ellankadt erőnkhöz új erejét toldja, |
Új életre hozván gyógyító mézével, |
Szívünkből a Léthe partjaira űzi. |
Éltünknek legnagyobb terhe s szenvedése, |
Bennünket holtakká tészen utóljára. |
Csak egy kis szuszogás hiteti el vélünk. |