Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz
Mellyel örvendeztet bennünket szeptember, |
Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre. |
Barna színt vér vissza a többi szőlőkön; |
Nézőjét már édes nektárral kínálja. |
A véres bársonyba kevélykedő bakar. |
Legörbedt anyjoknak emlőjén kevélyek. |
A kövér noszpolyák, a borzas gesztenyék. |
Vastagon ráfűzvén gazdag áldásait. |
Néha egy kis hideg és dér is jár velek. |
A napot az éjjel egyenlőnek mérte. |
Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is. |
A szüretelőknek víg tábora örűl. |
Víg tánccal s lármával nyomja benne őket. |
Jó kedvvel biztatnak zavaros levei. |
Oldalán a piros nektár zúgva csorog. |
Neki, neki mennek e teli zsajtárnak. |
Jövő esztendőre tartja majd a mait. |
Mert marka is teli kulacsokat kongat. |
Mégis sok hordókat tőlt édes mustjával, |
Azalatt a hordó mellett iszik víg tust. |
Míg egyrészét ki nem szedik a lopóba. |
Kiüti fenekét, s elfut utóljára. |
Gyászolnak, hajdani díszek mind oda lett. |
Venia, a tőkék mellé van plántálva. |
Hideg szele a fák ágait megcsapja, |
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek. |
A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza. |
A fázékony Auster havat is hány széjjel. |
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése. |
Az új boron vídám beszélgetésünkkel. |