Csokonai Vitéz Mihály: Cigány
Sárból kigyúrta az emberi nemzetet, |
Vacsorára az ő házához mentenek. |
Műhelyébe mentek ők konkokcióra, |
Csudálták isteni formájú képeket. |
Hogy egy tréfás mását kék csinálni ennek, |
Körömhegyig isznak nagyobb erősségre. |
Az elkészült masszát egy halmazba túrni. |
Mindenütt ott marad szurtos kulimássza, |
Két szem fejérlett ki csalfa vigyorgással; |
S enyves tolvajírral öszvefirnácozta; |
S éjszakákat győző kanaforiával. |
A patkán állott már ez a dicső remek: |
Egy nagy csomó lélek-fótot előhozott, |
Ki igen durva volt, ki meg igen gyenge. |
S eképp a setétbe öszveőtögette; |
Egy végből hasított vékony velezzével. |
Azért nem tud soká egy helyben űlhetni, |
A fódozni való serpenyő s eszkába, |
A szurtos gráciák condor kebelében, |
A hajnalig pengő hegedű s cimbalom, |
Azért ragad minden enyves újjaira, |
Állapotjok felől szerencsét mondani, |
Mert néki is első lételt e' csinála. |
Nem látnám, itélném egy szárnyas Merkurnak, |
Nem addig van ám a', fekete Fárahó, |
Róla hát többet nem historizálhatok. |