Csokonai Vitéz Mihály: Homerus Batrachomiomachiája vagy a Béka és egér-harc
fordította s hét sorú versekbe foglalta Cs. Vitéz Mihály
Ebbe azt kérded: Mi jó? |
Nincsen írva serio; |
S ami benne jó, nagyítja.
Az Homér játékait |
Játssza újabb tréfa itt. |
Instálom a Múzsámat, |
Tőltse meg a pipámat; |
Melyet minap hevertembe
Firkáltam a térdemen. |
Az egerek örökös hercegének a békakirállyal való barátsága és lucskos halála
Kezdek leírásába, |
Mars szörnyű csatájába; |
Hatalmas óriás-nemzet
Granatéros serege: |
Hatalmas ármádája |
Sűrűn tüzelt puskája. |
Írva a hadi aktákban,
Így volt első kezdete. |
Hogy a macska körmére, |
S annak külső szélére |
Édes vizét hörpölgette
Egész gyönyörűséggel. |
Így szólítá meg: "Bon jour!* |
Hol lakik és ki az úr? |
Mert ha hozzám lesz érdemes,
Ajánlom barátságom. |
E nagy tónak királyja, |
Hatalmas generálja, |
Haereditario juré*
Vízvári uradalom. |
Peleus fejére teszi, |
S feleségűl elveszi |
Aki bírta Mocsárvárát,
Ettől nemzett engemet. |
Gondolom termetéből, |
Tám királyok véréből? |
Beszélje el világosan
Genealogiáját!" |
Pszikharpax bosszúsággal, |
Királyi méltósággal: |
Nemzetségem s eredetem
Vajon miért kérdezi? |
Esmerik az istenek, |
Engem kik nemzettenek; |
Felségednek tituláré-
Kalandozója Bécsből?* |
Ezen néven hetedik, |
Vérével dicsekedik, |
Hatalmas királyi nemzet
Volt Donna Lisztnyalóczi. |
Mint rang hozta magával, |
Tartott almacsutkával; |
Piskóta, avagy szalonna,
Dió s füge elég volt. |
De miként köthetek én? |
Lakik a víz fenekén: |
Nem hagyhatom, mert ezeket
Kell énnékem dézmálnom. |
A kenyért a fiókban? |
A mákos kalácsokban? |
És a tőltött galambokat
S a jó kúnsági sajtot? |
A fánkot és csőregét, |
Dícsérő sok csemegét; |
Pánizálnak parádával*
Az úrias vendégek. |
Soha vissza nem tértem, |
Soha pardont nem kértem; |
A kettős arany-keresztet,
Jeruzsálemi hadban. |
Életemre törjenek, |
Könnyen meg nem rettenek: |
Hogy megöljön, amíg élek,
Bár hústorony légyen is. |
Ez nekem sok kárt teve, |
Monsieur Ölyv a neve:* |
A neve madame de Macska,*
E kettőtől rettegek. |
Ez már siket és néma, |
Fortélyos stratagéma;* |
S ha bémegyek, a vár ura
A padlást rám szakasztja. |
Sás és békák lencséje, |
Sok hitvány csemegéje; |
Melyet terem Bajom, Zsáka,
Ez felségtek étele." |
Nyitván szép ajakait |
Így kezdette szavait: |
Igen nagyon dicsekedel
Erőd s hasadra nézve. |
Industria azt tette,* |
Birodalmunk vetette; |
Mind ezen, mind pedig azon
Egyaránt kereskedünk. |
Gazdagodik országunk, |
Mutatja a nadrágunk; |
Mint görög a magyaréból,
Farkasbundát vehetünk. |
Minden előkelőink, |
Gazdag kereskedőink; |
Mely pro salute civium -
Agyontáncolta magát. |
Hogy ezeket meglássa; |
Mindjárást Aeneássa;* |
Én béviszem a hátamon,
Hogy segge meg ne ázzon." |
A tó alsó partjára, |
Kollegája hátára; |
Markába fogja cafliját
Felséges trágerjének.* |
Bőréből majd kiszalad, |
Úszik, s a part csak halad; |
Kivévén egy perspektivát,
Látja, hogy már jól benn van. |
Lejebb, lejebb súlyedni, |
El kezde keseredni, |
S Fizignátnak nem kívánja
További szolgálatját. |
Púderes parókáját, |
Társa oldalbordáját! |
Már egy zabszem a seggébe,
Kiverte a szarszeplő. |
Mint a fagyos kocsonnya, |
Eszébe jutván honja: |
Hogy mint evező lapátja,
Segítsen a vizeken. |
Mind jobban kezdi nyelni, |
Senkit sem hall felelni; |
Rúgja magát hátra s elé,
S végre így fakada ki: |
Európát Krétába, |
Residentiájába; |
Vízbe zárt Venetiádat,
Már ez nem politia." |
Tüzelt szeme pillája, |
Nemzeti kokárdája: |
Mind a kettő a gatyába
Rezele ijedtében. |
Érvén, magát elrejté; |
Ölné meg, elfelejté; |
Megszabadúlt szerencsére
Ebek harmincadjától.* |
Amint úszhatik, úszik, |
A vízen hanyatt csúszik; |
Bús hangon kezdé danolni
A Rákóczi nótáját. |
A vizek tetejére, |
A tónak fenekére; |
De el nem távoztathatá
Mégis a lucskos halált. |
Bő, mint a japponika, |
Poesis, Rhetorica; |
S lehúzván a víz mélyére,
Végre így kiálta fel:
Ez-é a jus gentium?* |
Ezért a concilium; |
Ezért fejedre bocsátják
Tüzes anathémájok. |
A szárazon, hitetlen! |
Nem maradsz bűntetetlen; |
Siklóson fog captiválni*
Az egerek serege." |
S már véres tajtékot túr; |
Oberster Pörcznyali úr: |
Seggbe rúgja szép dámáját,
S az aulánál hírt teszen. |
Méreggel eltelének; |
Ily jelentést tevének: |
S mindenfelé gyors stafétát
Kűldjön a státusokhoz. |
Hogy helye a diétának |
A Pszikharpax atyjának; |
Lebegett a vízközépen
Elnyúlva s megmeredve. |
A rendek begyűlének, |
Vélek felérkezének; |
A had környűlállásait
Elhagyván, más gond főzte. |
A vallás dolga felett, |
Egy szálnyi haszna se lett; |
Királyosan perorála
Utóljára ekképen: |
A kár engem illete, |
Csak a békák nemzete: |
A közjónak megsértése,
Publikumra tartozik. |
Mind a hármat megölék, |
Által széjjeldörzsölék; |
A kannibálok kacikja,*
Macska úr evé meg azt. |
S nékem is kedves vala, |
Bánatjára meghala; |
És az átkozott tó alá
Fojtotta hitetlenűl. |
Fegyverbe őltözzenek, |
Menjünk haddal ellenek; |
Teli a bellica cassa
S az armamentárium."* |
És nagy hanggal pengeti, |
A köznép megfizeti; |
Concredálják a fegyvernek*
S holmi egyébnek gondját. |
Az egész militia, |
Magát az ármádia; |
Sokféle rendű fegyverek,
Puskák, ágyúk, mozsárok. |
Egynehány legényeket, |
Posztót és egyebeket; |
Selymét elvágván, mundúrnak
És zászlónak elvivék. |
Dobjok bőrből készűle; |
Ez dámáktól kerűle; |
Tarka pillangó-szárnyakból
Volt kötve bokrétájok. |
Dióhaj volt mellyeken, |
Meggy-mag volt lábfejeken; |
S mindnyájoknak paripájok
Vala egy szuka egér. |
Holmivel huszárosan, |
S kardjokat magyarosan; |
Fúván, a mohácsi nótát
Hangoztatják bús szóval. |
Annyi sok regementet, |
A nemzeti conventet;
Bé is gyűl a sok clubbista,
Ki, mint hajdan novellista,
Tudja a politikát. |
Vagynak mind in anxió,* |
Kérdik: kell hány millió? |
Nemzet ellen nevetséges
Beszéddel protestálnak. |
Belép a palotába, |
Troxartax aulájába; |
A békanemzet képében
Ambassadeur vala ott.* |
Elkűldék királyához, |
S készűljön a csatához; |
Troxartax király szavával
Így szólott a conventben: |
A hazának képei, |
Az egerek rendei; |
Hogy amit ők végezének,
Jelentsem meg tinéktek. |
A tóba sűlyesztette, |
Támadnak meg érette. |
Kik a hazába voltatok
S vagytok jó patrióták!" |
A Troxartax népének, |
A clubb kevély lelkének;* |
Mint a József halálának
Hírére a magyarok. |
Jobban-jobban tüzele, |
A conventben felkele; |
Bírván, méltóságos hanggal
Így kezde kuruttyolni: |
Annak Fizignát vala, |
Tónak vizébe hala? |
Ő a constitutióba,
Nem csuda. ha elmerűlt. |
Látom, engem okolnak; |
Árúlással vádolnak: |
Annak már egy hazafinál
Kell-é okát keresni? |
Mit kell csinálnunk velek, |
Amaz Achitophelek; |
Ha úgy tetszik, a nemzetnek
Bőlcs s hatalmas képei.
Fegyverbe őltözzenek, |
Vonjunk kordont ellenek; |
A mozsarat s haubicot
Kettőztessük várain. |
És határunkhoz érnek, |
Özönébe a vérnek; |
Hogy haza egy se mehessen
Épen fegyverünk elől. |
Teszünk ezen csatában; |
Ők a respublicában: |
Zsebjekben, jó lesz az nálunk
A nemzet fundusának. |
Köztünk felépíthetjük |
Javunkra bevihetjük; |
Állítsuk fel jóidején
A szabadság szent fáját." |
Éljen a nemzet! éljen! |
Kettőzteti kevélyen. |
A convent itéletére
Más holmiket említe. |
Okosabbik, felálla; |
A halnyelv vigeála,* |
S nemzeti polituránknak
Nagy hátráltatására. |
Vegyük bé a hazánkba; |
Kipallérozásába." |
Látván hasznát tanácsának
Ezen okos embernek. |
Ellenére szóltanak, |
Ímígy-amúgy tudtanak;
De csakugyan rámenének,
Hogy már végbúcsút vennének
Ez idegen halnyelvtől. |
Hogy a gyűlés megtette, |
Készűletre kísztette; |
Mind felkészűl a csatára
Az egész békagárda. |
Zőld és veres ruhában, |
Kuruttyoló szájában; |
Béállának az ezerbe
A buzgó hazafiak. |
Seregét békerengi, |
A rezgő Alkekengi; |
Lobog fején a kokárda,
Félrenyomja kalapját. |
Körűlsáncolták mélyen, |
S puskájokat kevélyen: |
De vitéz tűzzel szikráznak
Kívűl a jó sampántól.* |
Jupiter palotája, |
Lehulla az órája; |
A feleségén keresztűl
Leugrik az ágyáról. |
A Fizignát seregét, |
Singes hálósüvegét, |
Csaknem ég-főld öszveromla,
Jó, hogy elmosolyoda. |
Mercurius bémegyen; |
Minden isten itt legyen." |
Mind egy lábig felgyűltenek
Reggeli templom után. |
A szörnyű sokaságot, |
E nagy hatalmasságot; |
Avagy a centaurusoknak
Rettentő nagy táborok. |
Melyre a főld megéle, |
Cúkorrá leve véle: |
És segítségére lenni
Valamelyik tábornak? |
Így szóla, megölelvén |
Nyájassággal dörzsölvén: |
Segítségére kiállasz
Az egér-ármádának? |
A magyar nemeseknél, |
Egyebet egereknél, |
Egy két templomba se lakott
S lakik egyéb egérnél." |
Jupiter tanácsára, |
Nem állhatok szavára; |
Olajt s mindent öszveettek
Templomomba ők nekem. |
Melyet varrtam selyemből; |
Már minden kőltségemből, |
Árát, rólam a pendelyem
Rövid időn lehúzzák. |
A békáknak hasznára, |
Először s utóljára; |
Miattok el nem alhattam,
Ki-világos-virradtig. |
Ne indúljunk, istenek, |
Meg ne sebesítsenek; |
Bár egy egész batalion
Isten menjen ellenek. |
Magas égből reájok, |
Hadra némely királyok." |
Az istenek, s felmászának
Az ég kéménye mellé . |
Elkezdik harsogatni, |
Nagy lármával kongatni; |
Ráütvén a pap tyúkjára,
Jelt ád a kémény mellől. |
Báró de Grand Brekeke;* |
Nyalnádtői serege; |
Bátran vívnak mind a ketten,
A vezérek kiállnak. |
Nyalnádtői levágja, |
A tromfot visszavágja; |
Ötször mondtak jó éjtszakát
Mindketten az életnek. |
Hatalmas csapására |
Jutott végórájára; |
Gondolkozván egy keveset,
Csak úgy nézett utána. |
Üregjári hevesen, |
Üti kardját mérgesen; |
Szégyenletébe meghala,
Hogy rajta ily stikk esett. |
Döbretét orron üté, |
Azt megtőltvén elsüté; |
Ki bíztatta pajtásait,
Agyonlövé vitézűl. |
Imígy folytak csatái, |
A nagy sereg osztályi; |
Ijedtében az is megholt,
Akin semmi sem esett. |
Bán vitéz seregével |
Közé nagy vitézséggel; |
Vasasokkal ellene ment,
Igen kemény tűz alatt. |
De nagyszájú úr vala, |
Hasnál mást nem hizlala; |
Kik nagyszájúk s tudatlanok,
Csak hasokat hizlalják. |
Csúfolni ellenségét, |
Megnyomá kevélységét; |
Kiomlott a főld színére
Bélével együtt hája. |
Látván estét urának, |
Mérgesen pisztolyának; |
Szép bokrétáját leüti
A halálos golyóbis. |
Csillaga hazájának, |
Bőlcsebbet nem tartának; |
Mint sok elnémetesedett
Magyar nemes úrfiak. |
Bürbőnek káros leve, |
Nyalnádtői eleve; |
És sok kérésére adá
Vissza szegény Bürbőnek. |
A bürbő harmincadját: |
Oda hagyá századját: |
Neki is utána ered
Nyalnádtői lóháton. |
Megölé dárdájával, |
Elnyúlt kövér hasával; |
Hízlalt, mint Klimius írja
Sok magyar főldesúrról. |
Ekkor látták csatáját, |
Pikszisét és óráját;
Hogy madame de Grenovillnak,*
Ha vídámabb idők nyílnak,
Megnyerhesse egy csókját. |
Mézvájó rettentette; |
De rőso észre vette; |
Rá bizván d' O. majorjára
Az egész kompániát. |
Német marsalt levága, |
Princ vala ő nagysága; |
Mint az ily gyáva princekből,
Jobb katona lenne ám. |
Ily véletlen halála |
Réműlésekre vála, |
Elhajigálták zászlójok
S szaladtak szerteszéjjel.
Egy nagy vitéz generál, |
Nép is mindjárt retirál: |
Jól öszveadtázván őket,
Visszaűzi mérgesen. |
Hogy neki gátot tégyen; |
Seggbe rúgja s elmegyen:
Blatowszki lószarrá leve,
Mint amilyen volt eleve
Szent Péter előtt neme. |
Sergét beljebb vezeti, |
S a tóba beléveti; |
Megvetvén sok könyörgésit,
Beléfojtja a tóba. |
Rekedt torkú és siket, |
Franc ette mindeniket; |
Le nem tudta írni, mivel
Kondás volt az apja is. |
Mert száz aranyat lopott, |
Egy ilyen ütött-kopott: |
Hogy pénzért az ökör s szamár
Azzá leve, ami nem. |
Bosszút a megholtakért, |
S vága le egy-két nyakért; |
Bár eleget esedezött,
Vitézűl megfricskázta. |
A Limönő testvére, |
Egy csomó sárt kezére; |
S hozzá csapván egy halmazzal,
Csaknem megvakította. |
Szinte a főldre bukott, |
Egy vaskos Nepomukot, |
Az magát hanyatt elnyújtá
A porba öszvezúzva. |
Morzsakapón érette, |
S fejét elcsippentette; |
Fejét megcsóválván, adott
Egy keserves adieut.* |
Félre méne peselni, |
Kurázs azt elszenvedni; |
Mindkát lábra megsántúla
S búvik egy nagy mély lyukba. |
Légy is, vigyázz magadra; |
Mert gatyamadzagodra |
Pedig jó ám azt félteni
Emberséges embernek. |
A csata nagyja s kimenetele
Utóljára a gátra, |
Rálöve Fizignátra: |
De elhullatván kováját,
Csütörtököt kiálta. |
De mégis el nem csattan; |
Szeme elibe pattan, |
S a Fizignát tomporáját
Véle jól meghasítja. |
Már a dolgot tréfára, |
Fut sántán a partjára; |
Mert egész zsákmányt kivánna
Tenni gonosz lelkéből. |
Hogy a dolgot megsejté; |
Elfut s magát elrejté; |
Vívik maga Troxartaxszal,
Ő addig odébb állott. |
Dühös fegyverével öl, |
Addig mind a kétfelől; |
Az egész mező eltellett
A sok száz holt testekkel. |
Róla ekkép írának, |
Nyolcezeren valának, |
Pedig az ő veszteségek
Másfél százra se megyen. |
Ellenben úgy írának, |
Tízezeren valának: |
Mégis többet nem vesztettek
Mindöszve is ezernél. |
Az egész Alfőld bánja, |
Sergek főkapitányja, |
S méd messziről reálöve
A küszködő békákra. |
Nem volt az egereknek; |
Elérkezvén ezeknek: |
S a békaság megszalada
Nyakra-főre előttök. |
Állván a tó partjára, |
Mennyre, főldre s magára, |
Egész cudar pereputtyát
Eltörli a békáknak. |
Vitéz lévén, szándékát, |
A már széjjelvert békát; |
A bámúló isteneket
Végre így szólítá meg: |
Dolog ám ez, úgy-é hát? |
Mind megeszi a békát; |
Magamnak is, hogy reája
Néztem, lógott a szügyem. |
Menjen le kend hozzájok, |
Lekonyúlt bokrétájok: |
Lelódúlhatsz s egy-erővel
Virgázzátok fel őket!" |
Felzendűlt, s az istenek |
Nein, Nixszel felelének:* |
S Jupiternek ezt felelé
Nagy kategóriával: |
Sem Marsnak vitézsége |
Még azzal nem lesz vége; |
Bőrrágódinak nem állunk
Tűzzel-vassal ellene. |
Nem hullatod ellenek, |
Hajdan leverettenek; |
És a több reád támadott
Titánokat meggyőzted." |
Az istenek nem mernek; |
Tanácslák Jupiternek, |
A nadrág hasítékából
Kihúza egy nagy mennykőt. |
Nadrághasítékából, |
Nagyot durranta hátúl, |
Egészen elréműltenek,
S béfogták az orrokat. |
Elsikolták magokat, |
Eldugták szemhéjokat: |
Hogy újjaik közzűl nézték,
Mint leányaink szokták. |
Seregei megrettentek, |
S álmokból felserkentek: |
Sorra nyakazni a hadi
Tűzre termett békákat. |
Örökre a békákat, |
Jupiter a párákat; |
Elkűldötte segítségre
A Karcinos-nemzetet. |
Csontból vagynak egészen, |
Nyakok egy srófot tészen; |
A két nagyobbik lábokon
Egy-egy gvillotin vagyon. |
Velek szoktak múlatni, |
Kézzel meg nem foghatni; |
Nevezik a magyaroknak
Minden lexikonjai. |
Elvagdalták farkokat, |
Kezeket és lábokat; |
Hanyatt-homlok sietének
A csatahelyről haza. |
A nap tüzes lovai, |
Elhúnyván súgárai; |
S ezen egynapi csatának
Ekképpen leve vége. |
A dohányom azonban: |
A magyar Helikonban; |
Tőlök pindusi halmaink
Nem igen míveltetnek. |