Csokonai Vitéz Mihály: A patyolat
A patyolat
Levetkezett kedvesem,
Jer Múzsám! majd meglesem,
Milyen ruha nélkűl.
| Már feredni készűl: |
Milyen ruha nélkűl.
De látod-é? nem mutatja
Őrzi vékony patyolatja
| Ő e bokroknak kincsemet, |
| Gyönyörűségemet. |
Mint a napnak tekínteti,
Kiderűl s magát szebben kedvelteti,
| Mikor a setét felhőkből kivetkezik, |
| Ha csak vékony ködök fedezik: |
Úgy az ő szépségei,
Komor fedelei
| Melyeket a ruha fedett, |
| Közűl kifényesedett. |
És most csak egy világos
Melyből súgára méltóságos
| Ködből súgározik, |
| Fénnyel játszadozik. - |
Oszolj széjjel, kis selyem köd, tisztúlj fel,
Bár tégedet drága pénzért, tanúlt kézzel
| Ne fogd el napomat, kis fellegecske! |
| Szövött is az ázsiai legszebb menyecske. |
