Csokonai Vitéz Mihály: A rövid nap s hosszú éj
A rövid nap s hosszú éj
A nap megint leszálla,
| Elvégezé futását; |
| Sátort az éj csinála, |
| Fonván setét lakását. |
Így múlik életünk el,
| Mely most ragyog körűlünk, |
| És végre mindenünkkel |
| Gyász éjszakába dűlünk. |
Az éj komor homálya
| Ismét ki tud derűlni, |
| Mihelyt az ég királya |
| Keletre fog kerűlni. |
De óh, ha a mi fényünk
| Már egyszer éjjelen jár, |
| Nincsen tovább reményünk |
| Felvirradás felől már. |
Míg hát az ég kinyitja
| Örömre hajnalunkat, |
| S az éj be nem borítja |
| Örökre víg napunkat: |
Éljünk, barátim, e szép
| Kies világ ölébe, |
| Mert majd az éjjel itt lép |
| S borít setét ködébe. |
