Csokonai Vitéz Mihály: Egy kesergő magyar
Egy kesergő magyar
A mohácsi nótára
| Minden vígasság tőlem eltávozott, |
Szívem reményében megcsalatkozott,
Nincsen nyugta bús fejemnek.
Víg napim! elvesztetek,
Nem múlatok véletek;
Az öröm s a víg élet
Keserű ürömmé lett.
| Életemet sok ezer gond terheli, |
Bús szívem, bánatokkal lévén teli,
Már ezer ízekre reped.
Óh, keserves bánatok!
Világra ti hoztatok;
A bú nevelt engemet,
Sírba is a bú temet.
