Csokonai Vitéz Mihály: Esdeklés
Esdeklés
Csendesítsed szíved háborúját,
Oszlasd széjjel ingerlő gyanúját,
Mindkettőnknek búját.
Oszlasd széjjel ingerlő gyanúját,
| Mert ez bokrosítja, |
| Fellegként borítja |
Oszlass széjjel minden kétességet,
Nem találhatsz bennem színességet.
Nem tud szívességet.
Nem találhatsz bennem színességet.
| Holtig fog szeretni, |
| Aki még tettetni |
Kincsem! érted mindent megtagadtam,
Szívemet már csak tenéked adtam.
Sokszor felfogadtam.
Szívemet már csak tenéked adtam.
| És ezt főldre s égre |
| És minden szentségre |
Oly erősen szívemen visellek,
Hogy csupán csak éretted lehellek,
Csókollak s öllelek.
Hogy csupán csak éretted lehellek,
| Sokszor még mostan is, |
| Csendes álmomban is |
Nem lehet hát itt gyanús az elme,
Látod, hogy hív kedvesed szerelme.
Szívednek kegyelme?
Látod, hogy hív kedvesed szerelme.
| Látja ezt az ég is: |
| Mért hideg hát mégis |
Adj kegyelmes választ hív rabodnak,
Mondd: Szeretlek! s így csupán szavadnak
Ami kell magadnak.
Mondd: Szeretlek! s így csupán szavadnak
| Bétőltője lészek |
| És mindent megtészek, |
Így kötözzön öszve Ámor minket,
Balzsamozván sebhedt szíveinket,
Esküvéseinket.
Balzsamozván sebhedt szíveinket,
| Élesztgesse csókkal |
| S több szerelmes szókkal |
