Csokonai Vitéz Mihály: Esdeklés
Oszlasd széjjel ingerlő gyanúját,
Mert ez bokrosítja, |
Fellegként borítja |
Nem találhatsz bennem színességet.
Holtig fog szeretni, |
Aki még tettetni |
Szívemet már csak tenéked adtam.
És ezt főldre s égre |
És minden szentségre |
Hogy csupán csak éretted lehellek,
Sokszor még mostan is, |
Csendes álmomban is |
Látod, hogy hív kedvesed szerelme.
Látja ezt az ég is: |
Mért hideg hát mégis |
Mondd: Szeretlek! s így csupán szavadnak
Bétőltője lészek |
És mindent megtészek, |
Balzsamozván sebhedt szíveinket,
Élesztgesse csókkal |
S több szerelmes szókkal |