Csokonai Vitéz Mihály: A feléledt pásztor
A feléledt pásztor
Tírzis Laurához
Ott, hol a patakocska nyájas habjaival csereg,
Laurám a csendes vőlgyben a violák közt szendereg.
Súgd meg néki, hogy szám végsőt most lehellett.
Laurám a csendes vőlgyben a violák közt szendereg.
| Nyílt szájacskája csókolja a szűz liliomokat, |
| Szedd fel azokat |
| A szép csókokat, |
| Szedd fel, csendes szellet, |
| S lengvén Laurám mellett, |
Laura Tírzishez
Haldokló pásztor, állj meg! tartóztasd szádon lelkedet;
Tartóztasd, az enyim is csak a tiedtől éledett.
Felcsiklandott szívem mindjárt rád hevűle.
Tartóztasd, az enyim is csak a tiedtől éledett.
| Én aludtam, s bágyadt hergésed szomorú szele, |
| Halállal tele, |
| Itt nyögdécsele, |
| Ámor rá felűle, |
| Mellyemre repűle, |
