Csokonai Vitéz Mihály: A feredés
Ni, e kis rózsabokor hirtelen |
Mint megrezzent amott a vízszélen! |
Ni, mint öszveverődtenek |
Levelei s ágai, |
Tövise s virágai, |
Ni, mind megbillegtenek. |
Bíbor pompái széjjel szóródának.
Némelyik leesve elterűlt a dudvák szárain, |
Némelyek úsznak az itt lengő |
És játszadozva kerengő |
Zefirek szárnyain. |
De fényetek rezeg pislogva, |
Hol öszvevonúl, hol kidüllyed, |
Most repes víg pattanással forogva, |
Majd rettenve komor gödribe süllyed. |
Ne zárjátok bé az ablaktokat. |
Ott nem haragos istenség látszik, |
Ne féljetek, ott egy szép nimfa játszik. |
Nyissátok meg ablaktokat. |
Sokkal szebb rózsái, |
Pirosló orcái, |
Ah, boldog rózsafa! |
Be nyájas nimfa |
Ah, végy be engem egyik ágodnak!
Mit akar ott a ti igéző nimfátok!
Nini, ruháit levetette |
S a rózsa tövére tette. - |
A nézés istene légyen véletek!
Ahol megy! - ah, mely isteni képnek kell lenni, |
Mely hátúlról is ennyi gráciákkal kezd jelenni! - |
A halhatatlan kép! -
Ah, fordúlj erre, szép istenné - |
Egek! - mi csuda! - ah! szemeim! mit látok? - |
Mint reszkettek! - |
Mint meredtek! - |
Mint fellobbanátok! - |
Már kipattannátok, |
S tán golyóbiskátok |
A nézés tövéből kivenné? - |
Ah! Én kincsem! - alig pihegek! -
Visszafordúlt az én galambom, - visszanézett! |
S szememet, szívemet, lelkemet, mindent megigézett. |
Ah, mint dobog szívem belől! - |
Ah, mint olvadok mindenfelől! - |
Isten! Egek! - Jaj, elfogyok! - |
Ne hagyjatok! - mindjárt lerogyok! - |
Ah, őtet - őtet láttam ott! -
Ahol megy! - jaj! mit látok? - - Mezítelen! - |
Hogy látják, ami engem öl s éleszt,
S szerelmestársimmá lesznek Ily hirtelen. - |
Valamely leplet - de, mely ritka |
Az a fedél, mely alatt van szívem kies titka, |
E csalódás játszódtat-é titeket, |
Vagy csakugyan látjátok ezeket?: |
Mikor meghajolnak,
Fényes szárai, |
Márvány combjai, |
És utána sóhajtva
Csókolnak magok |
A szép virágok. |
Én is ilyen komplimentet tennék!
Nézd, a vékony patyolat |
Vigály felhője alatt |
Ah, ezt mint irígylem e játszi seregnek!
Némelyik szép lábára tekergőzik, |
Egyik kies mellye alá rejtőzik, |
Ah, a szerelemféltés, ah, majd megöl!
Vajha én most, vajha Zefir lennék! |
Én is a legszebbik helyre mennék. - |
Mely kettőssé teszi ezt a gyönyörű képet.
A hízelkedő habok hozzá tódúlnak, |
S farkok csóválva lábához símúlnak. |
Mely néki udvarlást csókolással tégyen?
Már szárait. |
Már térdeit, |
Már combjait, |
Combtöveit |
Ah, távozzatok, ocsmány habok! -
Ha feljebb viszitek vizeteket: |
Menten öszvetördellek benneteket. - |
Szerelemtárssá lettetek. -
Óh, már alig látom szép mellyét, |
Jaj, mint nyalogatják nyugodalmam helyét! |
Én is szerelmes testén pihennék!