Csokonai Vitéz Mihály: A méz méze
Egy belső nyavalya
Engemet is megroncsolt; |
Szám ízét elvette,
Minden csak ízetlen volt. |
Gyomrom únalmait
Szerzé e szent ital is; |
A téj édes nedve
Nála még cúkorral is. |
Tálba lépesmézet
Kűlde egy jó Nincsneve, |
Hát fojtós, ízetlen,
Mint a zőld vackor leve. |
Laura sátoromba;
S mondám, mi bánt régolta. |
Egy kicsinyt, s úgy tetszett,
Hogy elébb megcsókolta. |
Megeszem, - Egek! ó,
Még oly édest nem ettem. |
Melyet szád igézett,
Óh, adj! - így esdeklettem. |
S meg nem mézeltet is
Adott a kis csintalan; |
S édességet kértem
Szácskájáról úntalan. - |
Mezőkön, berkeken
Mit futtok sok veszéllyel, |
A szép virágokra
Repdesvén szerteszéjjel? |
És idő jártával
Gyűjthettek egy kis mézet! |
Az ő szép szájára
Vénus sokat tetézett! |
Olyan sok s édes méz
Sohol, mint a tiétek. |
Olyan boldog méhész
Sohol, mint a tiétek. |