Csokonai Vitéz Mihály: A mezei gyönyörűségről
A mezei gyönyörűségről
- - - - - - - - - -
S azzal az örömmel élni,
Melyet érez csupán a bőlcs szív,
A napnak áldott világa hív.
Egy mennyei hév örömet tőlts,
Előtted kedves légyen és bőlcs,
A nyugati széltől, minden ág!
- - - - - - - - - -
Jertek a mezőt szemlélni |
Melyet érez csupán a bőlcs szív,
Jertek a boldog helyekre, |
E szabad mezőségekre, |
Te pedig, Uram! szívünkbe, |
Munkáid szemlélésünkbe |
Hogy e vőlgyben járkálásunk, |
A virág közt múlatásunk |
Mely kedvesen illatozik, |
Mely kedvesen játszadozik |
Szívünket mint mulattatja, |
Ah miként csiklandoztatja! |