Csokonai Vitéz Mihály: A szerelmes szemek
A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Kérdezd meg csak, ő fog majd tégedet
| Oly hasgató tekíntéssel: |
| Vádolni a sebhetéssel. |
Nem érzed-é, miként zsibong a vak
Ki mérget mézel, ki bilincset rak,
| Ámor rajja szemed körűl? |
| Fáklyát gyújt, nyílat köszörűl. |
Én látom azt! - Szácskád rózsájában
Lelkemet gyomrozzák, s ő hiában
| Látok még egy nagy táborral: |
| Küszködik annyi Ámorral! |
Kettő pillantásodnak szárnyain
Már most dombol leomlott hantjain,
| Repűle szívem várába: |
| Hallod? mint dobog a lába! |
