Csokonai Vitéz Mihály: A tanúnak hívott liget
A tanúnak hívott liget
Itt a liget! - hűs árnyékába
Hogy e fákkal ezen órába
Melynek csak azért hívtalak, |
Téged szemben állítsalak. |
Ők tanúim, ők keseredett
Ők panaszim s a te nevedet
Szívem siralmit hallották, |
Gyakorta visszahangzották. |
Hallgasd,óh szép! - ha! - mi bús szellő
Mint reszketnek, nézd, a zőldellő
Suhog a gyenge ágakon. |
Levélkék tőle azokon. |
Az én lelkem sóhajtásitól
Melyeket itt mély panaszitól
Reszket a fáknak levele, |
Lassú zúgással emele. - |
Nézd! - a fűvek özön harmatja,
Bár a forró nap szárogatja
Nézd, még mostan sem száradt fel; |
Mindúntalan hév tüzével. |
Ezek az én olvadt szívemnek
Ezek e két kiszáradt szemnek
Vízzé vált párázatjai. |
Könnycseppé vált harmatjai. |
A többit a virágtölcsérek
Hogy a virágok Ily kövérek,
Felszívták a múlt napokban: |
Ah, nékem az be sokba van! |