Csokonai Vitéz Mihály: Egy kétségbe esett maga gyilkosa
Melyeket elmémben hempelygetek.
Óh, látom Tartarus mély üregét, |
A feljött árnyékok fergetegét! |
Pokloknak hóhéra,
Dárdákkal, |
Fáklyákkal |
Jaj! hová kell lennem? |
Nem lehet pihennem; |
Mely vesztő |
Ijjesztő |
Csata van bennem! |
Az ég, a főld megszűnt;
Csak nékem kell még látnom ezt a nagy bűnt.
Óh jóltévő halál! |
Ki borzasztóm valál, |
Itt a megszentelt kés, - |
Tégy jól, jaj, jaj, ne késs, |
Idvez légy, óh Plútó! |
Fogadj el; s nyugtató |