Csokonai Vitéz Mihály: (Laura, még ingó kegyelmed]
(Laura, még ingó kegyelmed]
Laura, még ingó kegyelmed
S alva tartott szép szerelmed:
Tiszta szívemhez hajólt, |
Boldogabb nálam, ki vólt? |
Jaj, de bezzeg elfutának
Búra, gyászra változának
Régi kedves napjaim, |
Tűneményes álmaim. |
Érzem: a leányi elme
Hogyha más nyalánk szerelme,
Nyári árnyékként kereng, |
Mint Zefir, körűlte leng. |
Néked is, szép rózsaszálam,
Kedvesebb kezd lenni nálam
(Szád s szemed tagadja bár) |
Egy enyelgő lepke már. |
Karja könnyű, csókja édes -
Máshoz áll el a negédes,
Ah, ne higyj! bizony megejt: |
Öszvecsúfol s elfelejt. |
Én pedig, mintsem szavamban
Szánlak inkább és magamban
Tégedet csúfoljalak; |
Megbocsátok, gyöngyalak! |