Csokonai Vitéz Mihály: Szerelmes búcsúvétel
Szerelmes búcsúvétel
Melitesz
Itt hagynám én ezt a várost, ha lehetne,
Ha engemet Rozáliám nem szeretne.
De mely édes örömtől kell megfosztatnom,
Ha nem lehet édesemmel itt múlatnom,
Ha engemet Rozáliám nem szeretne.
| Örömmel megválnék tőled, komor város, |
| Ha menésem Roziéval lenne páros. |
Ha nem lehet édesemmel itt múlatnom,
| Ha északra lakom már én, ő meg délre, |
| Ha csókokat raggatnom kell csak levélre. |
| Óh, iszonyú búcsúvétel, |
| Mely két igaz szívet vét el! |
Itt hagynám én ezt a várost, ha lehetne,
Ha engemet Rozáliám nem szeretne.
De egy égő szívet hagyni magánosan,
Mely kivűlem beteg lenne halálosan,
Ha engemet Rozáliám nem szeretne.
| Öszveütném sarkanytúmat, megindúlnék, |
| Még e város felé háttal sem fordúlnék. |
Mely kivűlem beteg lenne halálosan,
| Nem engedi a szövetség s a szerelem, |
| Mely lángoló tüze által harcol velem. |
| Óh, milyen két szörnyű gond főz! |
| Egek! Rozi! ah, melyik győz? |
Itt hagynám én ezt a várost, ha lehetne,
Ha engemet Rozáliám nem szeretne.
De ki előtt kell danolni már énnekem?
Egy pár édes csókot kitől nyer énekem?
Ha engemet Rozáliám nem szeretne.
| Vígan tenném fel lantomat szekerembe, |
| Ha Rozim is űltethetném az ölembe. |
Egy pár édes csókot kitől nyer énekem?
| Ki biztatja Múzsám édes mosolygással? |
| Ki önt lelket belém egy fél pillantással? |
| Árva Múzsa! árva író! |
| Óh, lesz-é egy biztató szó? |
Nem hagyom el ezt a várost, mert nem lehet,
Mert Rozitól szívem búcsút nem is vehet.
Múljatok hát, szép szándékok! maradjatok,
Ha Rozimat el kell hagyni miattatok.
Mert Rozitól szívem búcsút nem is vehet.
| Nem mehetek; tartóztatnak szent kötelek, |
| Szívem gyengébb, mint meg tudna víni velek. |
Ha Rozimat el kell hagyni miattatok.
| Lemondok a dicsőségról, bár szeretem, |
| Csakhogy ezen Rozikámat megvehetem. |
| Isten hozzád, hát mathezis, |
| Ha oly sokba fájhat ez is. |
Rozi
Hagyd itt, szívem! ezt a várost, bár nehezen,
Bár szeret is Rozáliád s könnyez ezen,
E hév csókban, melyet szádra ragasztottam,
Lelkem minden indúlattal kibuzgottam. -
Bár szeret is Rozáliád s könnyez ezen,
| Hagyd itt! - szívem kebeledbe fog gyúladni, |
| A tiednek az enyimbe kell maradni. |
Lelkem minden indúlattal kibuzgottam. -
Melitesz
Vedd el te is ezt, Rozikám, kegyes lélek!
Csak árnyékom megy el; magam benned élek.
Csak árnyékom megy el; magam benned élek.
| Kellemes szűz! |
Rozi
| Ah, kedves hív! |
Ketten
| Ne félj, neked dobog e szív! |
