Csokonai Vitéz Mihály: A semminél több valami
Présén egy istória, |
A sok teketória. |
Csak probatio calami,
Mind az, ami. |
Ami volna szükséges, |
Egy vers is idvességes: |
Aki olvassa Mátyásit,
Csak, csak ásít. |
Sok ónfejűt megsérte, |
Kár az kegyestől érte; |
Vagy verset írni ne tudna,
Ne hazudna. - |
Érdemidet a porba, |
Nyelvek végén egysorba, |
Az okosoknak ellenek
Hegyeztenek. |
Temelletted kikeltem |
Zőld borostyánt szenteltem: |
A parnassusi templomba
Mentem nyomba. |
S mások is úgy ítélnek: |
Vídám lelket szemlélnek; |
Hogy minden szűz rádhajolna,
Megcsókolna. |