Csokonai Vitéz Mihály: [Az életnek hasznát...]
[Az életnek hasznát...]
Az életnek hasznát csak azok aratják,
Aki e világon nem él e világnak,
Nem célom az Isten kezeit gúnyolni,
Momussal nem kötök gáncsot munkájába,
De hogy a bűn már ezt Babylonná tette,
Ezt becsűljük-é hát, ki nem becsűl minket,
Ki az indúlatok rejtekit kinézi,
Akinek a szívét izzasztja és rázza
Az égig nőtt arany hegyekre vezeti,
Minden bujaságra ingerlő dolgokkal
Mit ád a szerencse, a világ kockája,
A férgek rágják ki a selymet s tafotát,
Lássad e világnak csalárd mesterségét,
Ennek oly múlandó minden ajándéka,
Csak név a méltóság, nem valóságos rang,
A bujaságot is jobbnak nem találom,
A főldet tapodod, felnéz ábrázatod,
Csak azért lettünk-é, hogy szenvedjünk, tűrjünk,
Hát itt van a határ, többet nem reménylünk,
De hisszük, lelkünket más, jobb élet várja,
Vesszen hát magának e világi élet,
De senki a szívét ehhez ne ragassza,
Itt a példa; ez az, akinek holt teste
Ez az, akit hívok tanúbizonyságnak,
És mint a vízben is látszanak csillagok,
Úgy is látszott itt, de oda felhágott,
Életét csak annak szentelte és adta,
Ez az igaz atya, e' hágy örökséget
- - - - - - atyja, mely nevezet
- - - - - - fogadta méhében,
Ennek gondja alatt jutott az időre,
Szóllana, az áldás függ mintegy a nyelvén,
Végső tekintete, végső sóhajtása
- - - - - - - - - hív párja
- - - - - - asszony is megvárja.
Várja, hogy atyai áldásod vehesse,
Néked elég áldás nagyérdemű férjed,
Ez a szent ház egyik megmaradt Atlássa,
Ez a Palladium, ezzel áll fel Trója,
Ezért sóhajtásink párázati mennek
Hogy a nyavalyákat tiltsa tőle messze,
Utolsó áldását adja - - - -
- - - - - - - - - társának.
Leányi hűségét néki is esmérte,
Légyen az Úr gondja éltetek védelme,
Végre pályátokat midőn elfutjátok,
Már ti eltörődött tagok, nyúgodjatok.
Hogy jó atyátoknak teste mikor meghűlt:
| Kik magokat ebben mélyen nem avatják. |
| Boldogtalanságát tartsa boldogságnak. |
| Nemes alkotmányát rútúl ócsárolni, |
| Isteni hatalma tágas piacába; |
| Illő s nagy okosság elfutni mellette. |
| Lábával tapodja minden érdemünket? |
| S adományját ahhoz szabja és intézi, |
| A nagyravágyásnak szerelme s hagymázza? |
| És onnan adózó bányákra űlteti. |
| Bíztat, mint megannyi gyújtó kanócokkal. |
| Annak is, akinek messze ér pálcája? |
| Egy sárház váltja fel a gazdag palotát. |
| Hogy titkolja minden dolog kicsinységét. |
| Mint a nappal látszó testeknek árnyéka. |
| Hogy szembe uralják az embert, csupa hang. |
| Ez is csak egy halált hozó, rövid álom. |
| Az ég a te hazád, azzal azt mutatod. |
| Itt légyünk és járjunk, ételt, italt szűrjünk? |
| Az oktalan barmok sorsa közös vélünk? |
| Bár testünket a sír kebelébe zárja. |
| Noha ezt megvetni nem kevés ítélet. |
| A halált vagy a más életet válassza. |
| Magának nyugvásúl ez helyet kereste. |
| Ki e világon élt, nem élt e világnak: |
| Holott az ég bóltján függenek ők magok: |
| Hol az Úr készített néki boldogságot. |
| Aki a keresztért fiának fogadta. |
| Fiainak. amely soha nem ér véget. |
| Még ma is sokakba kedves emlékezet! |
| E' nevelte híven erőtlenségében. |
| Melyben alkalmatos volt a jegygyűrűre. |
| De nem szólhat, az Úr szele érdekelvén. |
| Kedves magzatinak egy summás áldása. |
- - - - - - asszony is megvárja.
Várja, hogy atyai áldásod vehesse,
| Utólsó csókodnak lehessen részesse. |
| Ezt Isten különös gondjának esmérjed. |
| Oskolánk oszlopa, oktató Pallása; |
| Míg ezáltal Isten javunkat megója. |
| Királyi székihez az erős Istennek, |
| És drága életét sokáig terjessze. |
- - - - - - - - - társának.
Leányi hűségét néki is esmérte,
| Kivánja, az egek hogy áldják meg érte. |
| Hogy a történettől ne légyen sérelme; |
| Oda juthassatok, ahol van atyátok. |
| Ti pedig, szomorú felek, vígadjatok, |
| Lelke a boldogok hazájába repűlt. |
