Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz
Az ősz
Szeptember
Már a víg szüretnek örűl minden ember,
Októbert olyformán biztatja előre,
Setétűl a setét góhér a vesszőkön,
Amelyeknek általvilágló kristályja
Rajtok királyságot mutogatni akar
A sárgálló almák, a piros körtvélyek
Fája alatt hever a főtt berekenye,
Megterhelte az ősz a fáknak ágait,
Csak az a baj, hogy már hűvösek a szelek,
Mert már a Mértéket hogy Fébus elérte,
| Mellyel örvendeztet bennünket szeptember. |
| Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre. |
| Barna színt ver vissza a többi szőlőkön, |
| A nézőt már édes nektárral kínálja. |
| A veres bársonyba kevélykedő bakar. |
| Legörbedt anyjoknak emlőjén kevélyek. |
| A kövér noszpolya, a borzas gesztenye. |
| Vastagon ráfűzte gazdag áldásait. |
| Néha egy kis hideg és dér is jár velek. |
| A napot az éjjel egyenlőnek mérte. |
De mégis, barátom, jer, ha kisétálunk,
Ha nincs is oly pompás, mint a víg kikelet,
Van édes szőllője, van szagos gyümőlcse,
Ha a szép virág is olyan kedves maga;
Az ugyan ébreszti, de csak látásunkat,
És így ha a tavasz a leggyönyörűbb rész,
Levegő ege is dél után enyhesebb,
Van a hegyen egy kis szőlőm és szilvásom,
De ha te nem sajnálsz vélem megjelenni,
Eszünk körtvélyt, almát s barna gohérokat,
| Az őszben is elég örömöt találunk. |
| De mégis sok részben dicsekszik e' felett. |
| Mellyel a sétáló kebelét megtőltse, |
| Hát a gyümőlcs, melynek íze is van s szaga? |
| Ez ízlésünket is s véle szaglásunkat. |
| Az ősz meg legjobb is, leggyönyörűbb is lész. |
| A szent Mihály nyara most legkellemesebb. |
| Itt esik ilyenkor legszebb múlatásom. |
| Ez a gyönyörűség kétszeres fog lenni. |
| Nem irígylünk semmi rakott asztalokat. |
Október
Már hát elérkezett a víg október is,
Itt van a víg szüret, s mustos kádja körűl
Melybe hordogatja a megért szőllőket,
Kellemes zúgással omlanak cseppjeik,
A sajtó örvendő lármával csikorog,
A lucskos parasztok szurtos képpel járnak,
Az ideit szűrik, isszák a tavalyit,
Az újnak örűlnek, s ótól kurjongatnak,
Tántorgó lábokkal és reszkető kézzel
S míg a zúgó léhón lefelé foly a must,
Haragszik a gyermek Bakhus a hordóba,
Mérgébe tajtékját túrja a szájára,
Rips, raps, a szőllők már puszta támasz megett
Sok mustos kólika, sok hasrágás, salva
Kapj az átalaghoz, ne szégyenld, barátom,
Gyönyörű munka ez, ha szinte lucskos is,
Még must korába is a bor víggá tészen,
Hátha még férfikort érhet a hordóba,
Mely édesen pezseg! már előre látom,
Idvez légy, Liéus, jóltévő istenség!
Te a barátságot s örömör érleled:
| Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is. |
| A szüretelőknek víg tábora örűl. |
| Víg tánccal s lármával nyomja benne őket. |
| Jó kedvvel biztatnak zavaros leveik. |
| Oldalán a piros nektár zúgva csorog. |
| Néki, nékimennek a tele sajtárnak. |
| Jövő esztendőre tartják majd a mait. |
| Mert markokba teljes kulacsot forgatnak. |
| Mégis sok hordókat tőltnek meg mustmézzel. |
| Azalatt a hordó mellet isznak víg tust. |
| Míg egy részét ki nem szedik a lopóba. |
| Kiüti fenekét s elfut utóljára. |
| Gyászolnak, hajdani díszek mind oda lett. |
| Venia, a tőkék mellé van plántálva. |
| Ne szégyenld; ládd, én is a számat nem tátom. |
| Örömmel nyúl ehhez a paszamántos is. |
| S minden reátartást a szívből elvészen. |
| S mint királyi székbe, kiszáll a kancsóba? |
| Mely vígakká tészen ő akkor, barátom! - |
| Tetőled szívünkből fut a kedvetlenség, |
| Légy jó! ím, kezet fog az ember teveled. |
November
Eljött már november didergő hónapja,
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel,
A borongós égnek sűrű felhőzése
Jer, barátom, minden únalmat űzzünk el
Van elég gesztenye, van elég noszpolya,
Gazdagabbak leszünk akármely bárónál,
Az az óros kancsó megint jár közöttünk,
Még ugyan a borom nem forrt ki egészen,
Most még jobban is csúsz, mert édes valóba,
És ha az elsőtől még kedved nem dúzzad,
Magam is fogok te utánad tenni:
Vígan ma, barátom! és ha pitizálunk,
S ki tudja? hátha még táncot is kell várni?
Neveted? de több is történhetik itt még:
Le kell a mord képet néha-néha tenni.
Jer, legalább minden únalmat űzzünk el
| Hideg szele a fák ágait megcsapja. |
| Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek. |
| A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza. |
| A fázékony Auster havat is hány széjjel. |
| Házba zárt szívünknek kedvetlenedése. |
| Az új boron vídám beszélgetésünkkel. |
| Van dió; melyik kell? mind jó borkorcsolya. |
| Csendességben űlvén itt a kandallónál. |
| Tudod, mint tegnap is, mikor haza jöttünk. |
| De semmi; potomra minek heverésszen? |
| S különben sem látszik színe a kancsóba. |
| A másik kancsót is körömhegyig húzzad. |
| Törik, szakad, mégis vígan kell ma lenni. |
| Róziról is egy-két sort dallarizálunk. |
| S hatos minétet is fogunk ketten járni? |
| Bolond az, barátom, aki okos mindég! |
| S ha ennyi hívságra nem fogunk is menni: |
| Az új boron vídám beszélgetésünkkel! |
