Csokonai Vitéz Mihály: A borital mellett
Kurvanyjok, hiszen én velek nem cserélek. |
Van borom, pecsenyém, egy-két tál ételem. |
Faszariságomért huncfut aki nevet. |
Ki tart adósának, ki húz a gyepre ki? |
Mégis, jó barátom, semmi bajom sincsen. |
Hiszem a jó Istent, mégsem szorít másra. |
Mégis, aki munkált, az koldússá nem lett. |
A sok bolond módi országunkba csúszott. |
Azólta nem tudjuk a pankrótok számát. |
Magyar emberekre csak itt s ott akadna. |
De hogy a némettel együtt bogározott: |
Megbotlott a lába s a porba leesett. |
Míg a magyar szokás belőle ki nem holt. |
Ettek, ittak, mégis nem bankrotiroztak. |
Szégyenebb, barátim, magunktól kímélni. |
Mert maga meghívta innya Hubát, Horkát, |
Az áldomás közbe nagyot kurjantottak. |
Egy nemesest is járt a Lehel kürtjére. |
A rettenthetetlen vitéz magyaroknál, |
Mint némely pénz után járó publikánok, - |
Huncfut , aki hódol ocsmány manérjének. |
Egyszer, midőn Buda alatt táborozott: |
Mátyásnak a magyar koronát megnyerte. |
Magyar ember kínál, ne féljetek semmit. |
Buzog is, még mástól kenyeret nem kérek. |
Mert az igaz magyart nem érheti szégyen. |
Kurvanyjok azoknak, akik minket rágnak |
Hogy nem ijedek meg hatlovas hintótúl. |
Egyikőnk sem iszik, ha a sírba viszik! |